A Kínai Kommunista Párt 3. Kongresszusa: egyéni belépés a nemzeti pártba
Külpolitika
Untitled Document
Li Dazshao, korának legismertebb marxistája
A kínai kommunisták 2. kongresszusa 1922-ben - mint láttuk - megváltoztatta a párt politikáját. A szocialista forradalom azonnali megvalósítása helyett a fokozatos harcot hirdette meg. Előbb demokratikus, antifeudális és anti-kolonialista forradalom, együtt a polgársággal, majd később szocialista forradalom a polgárság nélkül, sőt annak ellenében. A párt 3. kongresszusának volt a feladata 1923. június 12-20. között, hogy ezt a politikát átvigye a gyakorlatba, azaz a két kínai politikai erő, a kommunisták és a Kuomintang viszonyára.
Kínában ugyanis nem csak kommunisták voltak, sőt ők voltak az elenyésző kisebbségben. A külföldi gyarmatosítók és a feudalista maradványok elleni harc zászlaját igazából Szun Yat-sen (1866-1925) emelte magasra, aki 1912-ben az első Kínai Köztársaság elnöke lett. Szun Yat-sen a polgárság érdekeit képviselte, miközben a külföldi gyarmatosítás és a feudális bürokrácia elleni fellépésével össznemzeti érdeket is képviselt. Ő és a mellette lévő erők felépítették az igazán nagy kínai pártot, a Kuomintangot, azaz a Nemzeti Pártot. Ennek a pártnak lett később elnöke Chiang Kai-shek (1887-1975), akit a korábbi írásmód szerint Csang Kaj-sek néven ismerünk.
Lenin és a Komintern szövetségesnek tekintettek minden olyan erőt, amely fellépett az imperializmus ellen, ezért erőteljesen támogatták a nemzeti polgárság érdekeiért fellépő Kuomintang pártot. Ily módon a Szovjetunió két erőt támogatott egyszerre Kínában, a kommunistákat és a nacionalistákat. Hol az egyiket támogatta jobban, hol a másikat.
A 3. kongresszusnak egy ma is nagyon időszerű kérdést kellett eldöntenie. Nevezetesen azt, hogy a kommunisták részt vehetnek-e egy polgári párt tevékenységében, beléphetnek-e Kuomintangba, vagy sem. Itt nem arról volt szó, amit minden marxista párt szervezeti szabályzata tilt, vagyis a párhuzamos tagságról. A kérdés sokkal inkább az volt, amire Lenin utalt, amikor biztatta a kommunistákat, hogy a párt tudatos döntése alapján vegyenek részt a jobboldali szakszervezetekben. A kérdés annál is inkább jogos volt, hiszen ebben az időben a kommunisták létszáma 420 fő volt, a kongresszuson 30 delegátus volt. Cheng Duxiu, a párt vezetője elmondta, hogy ugyan következetes proletárpárt a kínai kommunisták pártja, de a valóságban még nem ők irányítják a munkásságot. A parasztságról már nem is beszélve, akik között a kommunisták nem is voltak jelen. Kétféle álláspont csapott össze. Az egyik szerint a kommunisták soha semmilyen jobboldali szervezetbe nem léphetnek be.
A másik álláspont ugyancsak úgy vélte, hogy a kommunisták, mint párt, mint szervezet nem léphetnek be a Kuomintangba, de mint egyének viszont csatlakozhatnak. Abból kiindulva, hogy a Kuomintang részben ugyanazon célokért küzdött, mint a kommunisták. A párt vezetője Chen Duxiu (1879-1942), Kína legismertebb marxistája Li Dazshao (1888-1927) a belépés mellett voltak. A kisebbségben olyan ismert személyek voltak, mint Cai Hesen (1895-1931). Végül is a kongresszus kis többséggel ugyan, de az egyéni belépés mellett döntött.
Chiang Kai-Shek, a Kuomintang és Mao Zedong, a Kinai KP vezetője
Ez lehetővé tette, hogy a kommunisták a következő években igen aktívan kivegyék részüket a Kuomintang párt szervezésében, és ez által az antifeudális, gyarmatosítás-ellenes egységfront működtetésében, és természetesen elősegítette a KKP, mint önálló párt erősödését.
A 3. kongresszuson került először a felső vezetésbe Mao Zedong (1893-1976), aki ugyan ott volt már az első kongresszuson is, de korábban nem lett vezető. Mao a pártelnök, Chen Duxiu személyes munkatársa lett, lényegében az elnökségi iroda vezetője, aki intézte az ülések jegyzőkönyvezését és a pártközpont levelezését.
A Központi Bizottságba 9 fő került. A Központi Végrehajtó Bizottság tagja lett Chen Duxiu és Mao Zedong mellett Luo Zhanglong (1896-1995) is, aki később, a 30-as években ellenpártot szervezett, s ezért kizárták. A vezetésbe került a már ismert Cai Hesen mellett Tan Pingshan (1886-1956) is.
