Folytatódik a bírósági csata

Pártélet

Thürmer Gyula távozik a Gyorskocsi utcai kihallgatásról - 2006 január

Szeptember 21-én, Székesfehérvárra figyel a Munkáspárt, de talán sokan mások is Magyarországon. Ilyen még nem volt! Egy egész párt egész vezetését idézték bíróság elé vádlottként.

Ekkor kerül sor annak a pernek az első fokú tárgyalására, amelyet még 2005-ben a budapesti bíróság elnöke indított a Munkáspárt vezetői ellen. A Szabadság korábbi számaiban részletesen beszámoltunk erről az elhúzódó ügyről. A vád az, hogy a Munkáspárt Elnöksége politikai ítéletnek minősítette a Fővárosi Bíróság 2005. június 8-i ítéletét.

A budapesti bíróság elnöke szerint ugyanis szó sem volt politikáról, csupán a bíró szakmai mérlegeléséről. A bíró feljelentett, a rendőr kihallgatott, az ügyész meg vádat emelt. Az ügyész szerint a Munkáspárt vezetésének véleménye nem más, mint nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás. Most a bíróságnak kell eldöntenie, hogy az-e vagy mégsem az.

De mi is áll az ügy hátterében? 2004 nyarán Vajnai Attila vezetésével egy csoport elhatározta, hogy megszerzi a Munkáspártot. Sajnos, hónapokba tellett, mire a Munkáspárt többsége felismerte, hogy a szép szavak mögött nagyon is alantas szándékok húzódnak meg: megszerezni a pártot és kiszolgáltatni az MSZP-nek. Sok időbe tellett, de a párt többsége azonban megértette, hogy mit akar az ellenzék.

A Központi Bizottságnak 2005. márciusára már végleg elege lett a pártellenzék rombolásából, és kizárta a Vajnai-Fratanolo párost a pártból. Az azóta eltelt idő világosan megmutatta, hogy ezek az erők valóban semmi mást nem akartak, mint az MSZP oldalára átvinni a Munkáspártot. Ma már az általuk létrehozott 2006-os párt az MSZP hű szövetségese.

Az egykori pártellenzék sérelmezte a Munkáspárt Központi Bizottságának 2005. márciusi döntését. Megtették azt, ami a magyar munkásmozgalom történetében mindig is a legmocskosabb dolognak számított: saját társaikkal szemben polgári bírósághoz fordultak. Azt kérték a bíróságtól, hogy állítsa őket vissza annak a pártnak a vezetőségébe, ahol a maguk erejéből már nem tudtak megmaradni. Hogy a lúd legyen kövér, még azt is kérték, hogy a Munkáspárt kongresszusát érvénytelenítse a bíróság.

A mi színünk a vörös

A bíróság nem fogadta el a Munkáspárt érvelését, és ebben a bizonyos június 8-i ítéletben érvénytelenítette a Központi Bizottság döntését. Ezzel néhány hónapra előállt egy olyan helyzet, hogy a párt legádázabb ellenségei formálisan, egy bírósági döntéssel a Munkáspárt vezetésének tagjai voltak.

A bíróság másik döntése érvénytelennek nyilvánította a Központi Bizottság határozatát az emlékezetes csepeli kommunista kongresszus összehívásáról. Ez a két döntés azt jelentette a gyakorlatban, hogy a Munkáspártnak a választási felkészülés helyett újabb hónapokon át a belső pártellenzék felszámolásával kellett foglalkoznia. Az egész ügynek van szélesebb magyarázata is. Az MSZP és a Fidesz között is immáron két választáson minimális különbséggel dőlt el a csata. Ha a Munkáspárt képes lett volna mind a 176 választókerületben jelöltet állítani, nagyon sok elégedetlen ember a Munkáspártra szavazott volna az MSZP helyett. Ez azt eredményezte volna, hogy az MSZP elveszíti a 2006-os választást, és Gyurcsánynak soha sem lett volna módja a mostani romboló politikájának megvalósítására.

A Munkáspárt azonban nem tudott mindenütt jelöltet állítani, csak 55 helyen. Ezzel nem lehetett labdába rúgni. Az MSZP-vel elégedetlen szavazók két dolog között választhattak: vagy otthon maradnak, vagy mégis az MSZP-re szavaznak, akármennyire is utálják őket. Vajnaiék fellépése, az MSZP támogatása Vajnaiéknak, az említett bírósági döntés együttesen vezettek oda, hogy a Munkáspárt nem volt képes a történelmi lehetőséget kihasználni.

A Munkáspárt vesztett, az MSZP nyert, Gyurcsány pusztítása előtt szabaddá vált az út.