A tőkét zavarja a kommunisták jelenléte Európában. Zavarja annak ellenére,
hogy az európai szocialista országok megszűntek, és a kommunista mozgalom enyhén
szólva apályidőszakát éli.
Zavarja azért, mert a kommunisták ellenállnak, sőt növekvő mértékben állnak
ellen a kórházak bezárásának, a nyugdíjkorhatár felemelésének, és sok minden
másnak, amit úgy hívnak, hogy a dolgozók növekvő kizsákmányolása. Ez nem csak
Nyugat-Európára igaz, de a mi térségünkre. A cseh, orosz, ukrán, lengyel,
belarusz és más kommunistákkal vagyunk egy páran, és törünk is némi borsot a
tőkések orra alá.
Az elmúlt időszakban ezért is indult EU-szerte széles támadás a kommunisták
ellen. Csehországban betiltották a kommunista ifjúsági szervezetet, és nem sok
hiányzik ahhoz sem, hogy magára a pártra is kezet emeljenek. Észtországban
eltávolították a szovjet emlékműveket, aminek csak részben van nacionalista
tartalma. A lényege: gyűlöld a kommunistákat, akik a szovjet felszabadítók
alakjában mentek oda! Nálunk májusban történt olyan esemény, amely széles
visszhangot váltott ki országban: meggyalázták Kádár János sírját. Nem lehet nem
látni, hogy ugyanazon szándék megvalósításáról van szó.
A tőke nem csak betilt és büntet, a tőke a mézesmadzagot is nyújtja azoknak,
akik hajlandóak elfogadni. A tőke számára is van persze "jó kommunista". Ezek
olyanok, akik felesküsznek az Európai Unióra, sőt a NATO-ra, de legalábbis nem
bolygatják a piacgazdaság és polgári demokrácia alapértékeit. A "jó
kommunistának" meg kell tagadnia a szocialista múltat is. Minél jobban
hangoztatja, hogy az egész negyven év semmi más, mint tömény sztálinizmus, annál
"jobb kommunista". Még azt is mondhatja az európai tőke szemével jónak tekintett
"kommunista", hogy nem is volt itt semmilyen szocializmus, csak valamiféle
államkapitalizmus. A "jó kommunista" együttműködik a szocialistákkal.
Ezeket a "jó kommunistákat" mi is ismerjük. Sokáig tartott megszabadulni tőlük,
de a Munkáspártnak végül is sikerült.
