Hetvenkilenc
Ennyi szavazatot kapott a Munkáspárt Bátonyterenyén. Sok vagy
kevés? Erre a kérdésre nem lehet a mai tőkés rendszer választási logikája
alapján válaszolni, csak a mi mércénk szerint. 79 szavazat azt jelenti, hogy
ennyien tudatosan a Munkáspártot választják a városban.
A Munkáspártra manapság ugyanis nem szavaznak véletlenül. Aki a
Munkáspártra szavaz, az tudja, hogy mi a kapitalizmus. Tudja, hogy a szavazata
nem veszik el, sőt az akaratának érvényesítésére csak így van mód.
Aki a Munkáspártra szavaz, az tudja, hogy az MSZP nem egyszerűen
rútul becsapta, hanem ma az MSZP és kormánya tönkre teszik az országot. A 79
szavazat azt is jelenti, hogy a Munkáspárt újra jelen van a bátonyterenyei
politikában. Ebben a városban ugyanis a 2006-os párt mindent szétvert.
Nem véletlen, hogy 2006 októberében a Munkáspárt összesen 31
szavazatot kapott, a 2006-os párt meg 255 szavazatot. Most õk az MSZP-t
támogatták, nyíltan és elkötelezetten, azt az MSZP-t, amely nyomorba döntötte az
embereket. A Munkáspárt viszont önálló jelöltet és önálló választási lehetőséget
mutatott fel. De van itt még valami! Az MSZP és a Fidesz között összesen 18
szavazat volt a különbség.
Kicsit leegyszerűsítve nyugodtan mondhatjuk: ez a 18 ember
sohasem fog a Fideszre szavazni, de nekünk van esélyünk, sőt, csak nekünk van
esélyünk, hogy megszerezzük.
Elolvasás nélkül törölve
Kalapos Marika mesélte nekem minap, hogy elektromos levelet
küldött a Népszabadság főszerkesztőjének.
Marika nem naiv, tudja, hogy a Népszabadság a külföldi tőke és
hazai nagytőke hűséges kiszolgálója, mégis megírta levelét. Végül is fontos
ügyről volt szó. Írt a Magyar Nemzetnek is, a Magyar Hírlapnak is. Mindenkitől
azt kérte, hogy adjanak tájékoztatást a Munkáspárt augusztus 22-i bajai
rendezvényéről. A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap válaszolt. Mindegy, hogy mit,
nem ez az érdekes. Válaszoltak. Bizonyára azért válaszoltak, mert gyerekkorukban
édesanyjuk megtanította nekik, hogy nyilvános helyen nem illik köpködni, viszont
az utcán illik viszonozni mások köszöntését, a levelekre is illendő válaszolni.
A Népszabadságtól egy gépi értesítés jött: elolvasás nélkül
törölve. Ebből sok minden kiderül. Például az, hogy ennél a lapnál a felvételnél
nem kizáró ok, hogy a pályázónak nem volt gyerekszobája, sőt ez jó pont. Kiderül
az is, hogy ki hogyan értelmezi a polgári demokráciát. A Népszabadságnál nem
kíváncsiak a Munkáspárt véleményére, akármit is mondjon.
Ha tehetnék, nem csak Marika levelét törölnék elolvasás nélkül.
Szerencsére egyelőre nem tehetik. Mi azon leszünk, hogy ne is tehessék.
Honi Gárda
Ezek után lehet, hogy csináltatok egy pólót: I love Szekeres!
(Miniszter úr kedvéért irodalmi fordításban: imádom Szekerest!). De tényleg,
ilyen derék, ilyen rugalmas minisztert még nem hordott a hátán a magyar föld. Az
ellenzék egyik nap előáll a nagy ötletével, Szekeres úr pedig másnap rávágja:
kiváló ötlet, legyen többpárti egyeztető, és megcsináljuk, mármint a Honi
Gárdát. A mi derék miniszterünk még az SZDSZ-re is fittyet hányt, pedig õk
mindjárt elkezdtek nyöszörögni, hogy semmilyen gárda nem kell, se magyar, se
nemzeti, se honi, se semmi.
Persze a mi Szekeres Imrénk is sáros ebben az ügyben. Történt
ugyanis az, hogy Magyarországnak nincs hadserege. Ebben Szekeres úrnak és
főnökének, a miniszterelnöknek, döntő szerepe van. A hadsereg ugyanis az õ
idejükben tűnt el végleg.
Ami van, az néhány ezer katona, akiket arra képeznek ki, hogy a
NATO, vagy csak simán az USA segédcsapatai legyenek Irakban, Afganisztánban,
vagy ki tudja, hogy még hol. Nem lehet ugyanis hadseregnek nevezni azt a
szervezetet, amelyben nincsenek harckocsik, ahol nincs önálló tüzérség, ahol
nincs szervezett tartalékos állomány.
Nincsenek olyan erők sem, amelyeket egy természeti katasztrófa,
árvíz, tűzvész idején, vagy akárcsak egy kormányzatilag elfuserált augusztus
20-a alkalmából idehaza a köz érdekében be lehetne vetni. Arról már nem is
beszélve, hogy a hadsereg nevelő feladatát ma senki sem látja el, így lassanként
minden felnövekvő nemzedék olyan "tornából felmentett" pesti értelmiségi
kinézetű lesz.
Az ellenzék előállt az ötlettel, hogy ilyen célokra hozzunk
létre Hazai Gárdát. Nemzeti Gárdának nem lehet nevezni, mert az van az USA-ban,
a Köztársasági Gárda elnevezés hallatán is elhűl a vér néhány liberálisban. A
Magyar Gárdát lestoppolta a Jobbik, marad tehát a Hazai Gárda. Attól tartok
azonban, hogy még sem csináltatom meg azt a pólót. Szekeres úr ugyanis aligha
gondolja komolyan. Ha komolyan gondolná, akkor új nemzetvédelmi koncepcióra
lenne szükség. Ki kellene mondani: a NATO nem véd meg mindentől. Sem a
románoktól, sem a nyári árvíztől. Hadseregre van szükség, s nem gyarmati
segédcsapatokra. Ha van hadseregünk, akkor nincs szükség semmilyen gárdára, ja
és persze Imre bátyánkra sem.
Thürmer Gyula