A Kínai Kommunista Párt 5. kongresszusa A tömbegpárt születése
Külföld
Qu Qiubai, a Kínai Kommunista Párt akkori főtitkára
A kínai társadalom előtt az 1920-as években alapvetően három feladat állott.
Egyrészt, megvédeni Kínát a külföldi hatalmakkal szemben, amelyek fizikailag is
jelen voltak Kínában. Másodszor, leküzdeni a kínai feudális kiskirályságokat, és
megteremteni az egységes Kínát, ugyanis egészen 1930-ig Kína különböző részeit
helyi katonai vezetők tartották kézben. Harmadszor, biztosítani az ország
társadalmi fejlődését.
A küzdelem főszereplői egyrészt a jelentős saját hadsereggel rendelkező feudális
kiskirályok, másrészt a külföldi nagyhatalmak, harmadrészt a polgári erőket
képviselő Kuomintang, és a munkásságot és részben a parasztságot képviselő
Kommunista Párt volt. A 20-as évek első felében egyik tényező sem tudta a
többieket legyőzni, ezért különböző típusú szövetségek jöttek létre. Ilyen volt
a kommunisták és a nacionalisták szövetsége is.
A 20-as évek közepén azonban megváltozott a belpolitikai helyzet. Sanghajban,
Nankingban és más tengerparti városokban a külföldi tőkések oly' mértékben
kizsákmányolták a munkásságot, hogy tömeges megmozdulások kezdődtek. Ennek egyik
következménye az lett, hogy a Kínai KP tömegpárt lett, a munkások tömegesen
léptek be a pártba.
A Kuomintang úgy döntött, hogy a helyi kiskirályokat katonai úton győzi le,
ezért elindították az északi hadjáratot. Ennek eredményeként a katonai vezető,
Chiang Kai-shek személyében is megerősödött, de a kommunisták befolyása is nőtt.
A Kuomintangban a konzervatív erők egyre nagyobb ellenszenvvel nézték a
kommunisták erősödését. A Kuomintang taglétszáma ebben az időben 250 ezer volt,
szemben a kommunisták mintegy 50 ezres létszámával. A tömegmegmozdulásokban
világosan megmutatkoztak a munkástömegek követelései is, amelyek már túlmentek a
Kuomintagban képviselt polgárság tervein. A konfliktus tehát elkerülhetetlen
volt. Ebben a helyzetben a Kuomintang vezetője Chiang Kai-shek lett, aki
1926-tól kezdve fokozatosan kiszorítja a kommunistákat, sőt nyílt
kommunistaüldözés indult el.
A Kínai Kommunista Párt 5. kongresszusa 1927. április 27-május 9. között
ülésezett, ezúttal Wuhanban. 59 967 párttag képviseletében 80 küldött van jelen.
A tagság fele a megelőző néhány hónapban lett a párt tagja, tapasztalatok és
előképzettség nélkül.
A kongresszus - mint később világossá vált - túl derűlátóan ítélte meg a
helyzetet. Ezért elsődleges feladatnak azt jelölte meg, hogy a munkásság vegye
kezébe a kínai forradalom irányítását. A kongresszus e hibás döntésében szerepe
volt annak is, hogy Moszkvában, a Kommunista Internacionálé is túlságosan
optimista értékelést adott, és ezzel erőltette a kommunisták fellépését.
Ebben a házban tartották 1927 augusztusában a KB-ülést a kínai
kommunisták
Az új Központi Bizottságnak 31 tagja és 14 póttagja lett. A Politikai
Bizottságnak 8 tagja és 2 póttagja lett. A vezetés tagja lett Qu Qiubai
(1899-1935), aki nem sokkal később a párt tényleges vezetője lesz. 1935-pedig a
Kuomintang kivégezteti. Qu Qiubai nevéhez fűződik az is, hogy ő fordította le
kínaira az Internacionálé szövegét.
Érdekesség, hogy a Politikai Bizottság tagja lett Zhou Enlai is. A napi vezetés
a Politikai Bizottság Állandó Bizottságában koncentrálódott, amelynek tagja Chen
Duxiu főtitkár, továbbá Zhang Guotao (1897-1979), aki a párt egyik meghatározó
egyénisége lesz, és Cai Hesen. Az 5. kongresszus határozatát nem lehetett
végrehajtani. Világossá vált, hogy a kommunisták egyelőre még nem képesek
kezükbe venni az irányítást, és az elhamarkodott taktika veszélyezteti a
megelőző évek eredményeit is.
1927. augusztus 7-én a Központi Bizottság Hankou városában kibővített ülést
tartott. Ezen az ülésen Chen Duxiu főtitkár végleg távozott a vezetésből. A
vezetés Qu Qiubai kezébe került. A tévedések és gondok mellett ennek az
időszaknak megvolt a maradandó eredménye: az 1921-ben alakult kis kommunista erő
immáron erős tömegpárttá lett.