Az ukrajnai parlamenti választások pontos eredménye - lapzártakor - még nem
ismert, de a szavazatok 93 százalékának összeszámlálása után a végeredmény nagy
pontossággal kikövetkeztethető.
A választásokon a szavazók 62 százaléka vett részt. Julija Tyimosenko Blokkja
30,96 százalékot kapott a korábbi 22,9 helyett. A Régiók Pártja, amelyet Viktor
Janukovics miniszterelnök vezet 33,96 százaléknál állt lapzártakor, miközben a
megelőző választásokon 32,14 százalékot kapott. A Juscsenkó elnök nevével
fémjelzett Mi Ukrajnánk Blokk 13,95 százalékról 14,37 százalékra emelkedett. A
mi szempontunkból a leglényegesebb, hogy a kommunisták javítottak, a korábbi
3,66 százalékról felhozták 5,35 százalékra az eredményüket. Nyitott a kérdés,
hogy ki alakít kormányt.
Akár Tyimosenkó, akár Janukovics kap megbízást, koalíciós partnereket kell
keresni.
A mostani választások nem oldják meg Ukrajna alapvető problémáit. Az alapkérdés
az, hogy merre menjen az ország. A Juscsenkó elnök körül tömörülő erők a
multinacionális tőke és a hozzá kapcsolódó ukrán nagytőke érdekeit képviselik.
Ha ez az irányvonal képes lenne átütő győzelmet elérni, Ukrajna teljes mértékben
a külföldi tőkéhez kötődne, teljes gőzzel beindulna a Magyarországról is jól
ismert neoliberális politika. Ukrajnát felvennék a NATO-ba, sőt talán az EU-ba
is.
Ezek az erők azonban eddig nem tudtak átütő győzelmet elérni. Ennek egyik oka a
saját táboron belüli megosztottság. Juscsenkó és Tyimosenkó már kormányzott
együtt 2005-ben, de két dudás nehezen fért meg egy csárdában. A 47 éves egykori
kibernetikus mérnök, Tyimosenkó kétségtelenül az ukrán jobboldal egyik
legkarizmatikusabb személyisége. Most, úgy tűnik, változhat a helyzet.
Mindketten megértették, hogy egyedül nem megy.
A másik ok, hogy Ukrajnában van erős nemzeti tőke is. Ezek a cégek jobban
kötődnek a hagyományos ukrán ágazatokhoz, és az orosz gazdasághoz is, mint
Ukrajna meghatározó jelentőségű partneréhez. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy e
két erő küzdelme folyik az elmúlt években. Nem a szocializmus és a kapitalizmus
között választ Ukrajna, hanem a kapitalizmus két lehetséges útja között.
Az Ukrán Kommunista Párt ezzel tisztában van. Sőt azt is tudják, hogy a tőke
éppen azért egyszerűsíti le a választást "narancsosokra" (Juscsenkó és
Tyimosenkó) és "kékekre" (Janukovics), hogy az embereknek ne jusson eszükbe a
szocializmus, mint választási lehetőség. Az is ismert, hogy Ukrajnában is
megkezdődött a kommunista erők kiszorítása és fokozatos felszámolása. 1998-ban a
kommunisták még 24,7 százalékot kaptak a választásokon, 2002-ben is 19,9
százalékot.
A 2004-es elnökválasztásokon már 5 százalék alá mentek, sőt a 2006-os parlamenti
választásokon csak 3,66 százalékot tudtak elérni.
Ebben a helyzetben a kommunisták világos elvi politikát fogadtak el.
Kijelentették, hogy semmiféle kompromisszumot nem kötnek a multinacionális
érdekeket kiszolgáló Juscsenkó-féle erőkkel. Részben azért sem, mert éppen ők
sértik meg leginkább az alkotmányos játékszabályokat.
A Kommunista Párt ugyanakkor vállalta a kompromisszumos együttműködést az ukrán
tőkésosztály másik fő erejével, a Janukovics-vezette erőkkel.
Janukovics nem kommunista, semmi köze sincs a szocializmushoz, ugyanúgy
kapitalizmust akar, mint Juscsenkó és Tyimosenkó, de más módszerekkel. A
kommunisták ezért az elmúlt két évben támogatták a miniszterelnököt. Támogatták
minden olyan kérdésben, ami a demokrácia megőrzését, az emberek
életkörülményeinek javítását szolgálták.
A kommunistákat az 55 éves Pjotr Szimonyenkó vezeti, aki a kezdetektől fogva a
párt első titkára. Az elmúlt választások óta ő irányította a párt 21 fős
parlamenti frakcióját is. Az elmúlt években sokat tettek a párt fiatalításáért,
a kijevi szervezet megerősítéséért. Az Internetet tették a tájékoztató munka
egyik fő eszközévé.
Janukovics eredménye azt is jelentheti, hogy a Régiók Pártja képes lesz kormányt
alakítani, amiben a kommunisták támogatnák, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez az
elmúlt időszakban történt. A kommunisták joggal számítanak jelentős pozíciókra.
Felmerült, hogy Pjotr Szimonyenkó lesz az új ukrán parlament elnöke.
Az igazi veszély azonban nem abban van, hogy Janukovics tud-e kormányt alakítani
vagy sem. A kommunisták úgy vélik, hogy az óriási nyomás alatt álló nemzeti tőke
beleunhat a sikertelenségekbe és az évek óta húzódó politikai öldöklésbe, és
kiegyezhet az ukrán tőkések másik csoportjával. Ez a külföldi tőke totális
uralmát jelentené, egyoldalú USA-barát külpolitikát, belpolitikai téren pedig az
egyetlen baloldali parlamenti erő, a kommunisták felszámolását.