Cikkek
 

A Kínai Kommunista Párt 11. kongresszusa: az első kongresszus Mao nélkül

Külföld

Korabeli plakát: Szorosan tömörüljünk a Hua elnök vezette KB köré és győzni fogunk
Korabeli plakát: Szorosan tömörüljünk a Hua elnök vezette KB köré és győzni fogunk

A Kínai Kommunista Párt 11. kongresszusa 1977. augusztus 12-18. között ülésezett Pekingben. 35 millió párttag képviseletében 1510 küldött jött össze. Az első kongresszus Mao nélkül.

A kongresszust alapvetően meghatározta az a tény, hogy véget ért a Mao Zedong nevével fémjelzett korszak. Mao 1976. szeptember 9-én, 83 éves korában hunyt el. Figyelemre méltó, ahogyan a kínai kommunisták az utódlás kérdését lerendezték. A kelet-európai szocialista országok személyi váltásainál ez a folyamat igen fájdalmas volt, és minden pártot megviselt.

A korábbi vezetőket, legyen az Sztálin, Rákosi, Pick, Dimitrov, így vagy úgy, de negatívan ítélték meg, és lényegében kiírták őket a történelemből. A Kínai KP soha sem tagadta meg Mao Zedongot. 1976 óta a kínai pártdokumentumok Maot, mint a kínai párt, állam, hadsereg megalapítóját, nagy államférfit és katonát tartják nyilván. Elismerik, hogy követett el hibákat, különösen idősebb korában, de "ezek a hibák egy nagy ember hibái, és elenyészők érdemeihez képest".

A kínai párt a marxizmus-leninizmus mellett Mao tanításait is a párt ideológiai alapjának tekinti. (A későbbiekben ugyancsak az ideológiai alap részeként ismerték el Deng Xiaoping gondolatait és a "három képviselet" elvét, amely Jiang Zemin nevéhez kötődött)

1976-ban a Mao-korszak véget ért, de még nem dőlt el, hogy miként tovább. Mao örökébe az 55 éves, tehát kínai mércével nagyon fiatal Hua Guofeng lépett. 1976 és 1981 között ő vezette a pártot. A 11. pártkongresszust két egyenlő nagyságú kép díszítette: Mao Zedong és Hua Guofeng képe. Ilyen először és utoljára fordult elő. A párt vezetésében világosan két áramlat küzdött egymással. Az egyik irányzat a "Kulturális Forradalom" valamilyen megreformált változatát jelölte meg Kína fejlődési útjának. A másik, a pragmatikus irányzat széles körű reformokat tartott szükségesnek.

A Kínai Kommunista Párt 11. kongresszusa
A Kínai Kommunista Párt 11. kongresszusa

Hua Guofeng a kettő között ingadozott.
Az alapvető politikai csata azonban eldőlt 1976 őszén, amikor a politikai vezetésből kizárták, letartóztatták és elítélték a négyek bandáját. Ide tartozott Jiang Qing, egykori színésznő, Mao felesége, Zhang Chunqiao, miniszterelnök-helyettes, aki az előző kongresszuson a csúcsvezetés tagja is lett, továbbá Yao Wenyuan és Wang Hongwen, a párt korábbi alelnöke.

A kongresszuson a politikai beszámolót Hua Guofeng tartotta. A szervezeti szabályzat kérdéséről Ye Jianying (1897-1986) tartott beszédet, aki Kína marsallja, a párt alelnöke, és ekkorra a pragmatikus irányzat vezetője volt. Deng Xiaoping is megszólalt a kongresszuson, ő tartotta a záróbeszédet. A kongresszus hivatalosan is lezárta a "Kulturális Forradalom" időszakát, elítélte a négyek bandáját, és meghirdette Kína modernizálását.

A másik oldalon viszont Hua Guofeng beszéde jelezte, hogy a küzdelem még nem dőlt el. A párt vezetője elítélte a "Kulturális Forradalmat", de hozzátette, hogy ilyen politikai mozgalmakra szükség van. Síkra szállt Kína modernizálása mellett, de megismételte Mao régi jelszavait a szocializmus gyors felépítéséről.

A kongresszus 201 főt választott meg rendes tagként a Központi Bizottságba, 132 főt pedig póttagként. A vezetés 40 százaléka új ember volt, ami a pragmatikus erők megerősödését jelezte.

A párt elnöke ismét Hua Guofeng lett. Alelnök lett Ye Jianying, Deng Xiaoping, aki vitathatatlanul a reformerők szellemi vezére, Li Xiannian (1909-1992), aki Zhou Enlai kormányában 1973-ban pénzügyminiszter volt, a reform híve, előbb a parlament elnöke, majd 1983-tól - Mao Zedong és Liu Shaoqi után - Kína harmadik államelnöke volt.

Ugyancsak alelnök lett Wang Dongxing (1916-), aki döntő szerepet játszott a négyek bandájának felszámolásában. 1960 óta ő volt ugyanis a 8341. számú katonai alakulat, lényegében a kormányőrség parancsnoka. Mao halála után Wang Dongxing Hua Guofeng oldalára állt, és pozícióját egészen Deng Xiaoping hatalomra kerüléséig megtartotta. A fenti vezetők alkották a Politikai Bizottság Állandó Bizottságát is.