„Miért nem dolgoztok, miért nem szóltok bele a város életébe?“
Vélemény
A Munkáspárt sátra Szegeden, egy helyi ünnepségen
A Központi Bizottság tagjaként sok mindent megtanultam pártunkról, az
országról, de amióta a párt elnöke mellett dolgozhatom, megértettem, hogy milyen
sok mindenre vagyunk mi, kommunisták képesek, és mennyi mindenre lennénk
képesek, ha jobban odafigyelnénk.
A Központi Bizottság döntött arról, hogy a párt elnöke menjen el minden megyébe,
minden településre, mindenhova, ahova csak tud. Keresse fel az önkormányzatok
vezetőit, találkozzon a helyi sajtó képviselőivel.
Nem azért, mert nincs jobb dolga, hanem azért, mert ez fontos lehetőség az egész
párt számára. A vidéki látogatások arra épülnek, hogy pártunkat ismerik az
országban, és ne legyünk kishitűek, különösen jól ismerik elnökünket. Az utcán
nem kell bemutatni, megismerik, szívesen fogadják. Nincsenek politikai akadályok
sem.
Sokszor hallom, hogy egyik-másik helyi szervezetünk panaszkodik: nem tudják
elérni a polgármestert, nem hív vissza a helyi újság. Ilyenkor besegítünk, és
szerencsére tudunk segíteni. Ma semmiféle politikai gátja nincs az ilyen
programoknak. Minden helyi vezető elfogadta eddig a Munkáspárt kérését, egyedül
Ózd város szocialista polgármestere utasította el határozottan a találkozót.
(Majd idővel megbánja). Van tehát politikai mozgásterünk, amit ki lehet
használni.
Legtöbbször hajnalban indulunk, hogy időben érkezzünk a korai találkozókra.
Ottani szervezeteink vezetői kedveskednek, enni-innivalóval és meleg szavakkal.
Már megyünk is a program következő helyszínére. Ilyenkor meglepődéssel halljuk,
hogy a város honatyái, szívélyes beszélgetésekkor is kimondják a bíráló
szavakat: "Miért nem dolgoztok, miért nem szóltok bele a város életébe?"
Engedtessék meg, hogy elmondjam ennek a kérdésnek néhány alváltozatát. Mind-mind
megtörtént eset, saját fülemmel hallottam. Miért nem indultatok az önkormányzati
választásokon Pápán, Sopronban és még sok helyen, noha volt és van is
munkáspárti szervezet? Miért nem hangoztatjátok a véleményeteket Szolnokon, noha
korábban bent voltatok az önkormányzatban és ma is erős a párt?
Miért nem tiltakoztok az ellen, hogy Nagykörösről elvitték a munkaügyi hivatalt?
Miért nem jöttetek felénk a választások óta, pedig szívesen látunk titeket? A
helyi sajtó rendre azt kérdezi, hogy miért nem szervezünk konkrét akciókat és
azokról miért nem tájékoztatjuk őket? Jönnének ők szívesen, de hívni kell, és
konkrét dologra kell hívni.
És igazuk van! A városok életébe nemcsak a választásokkor lehet beleszólni. A
testületi értekezleteken részt lehet venni, hangot lehet adni annak, ha
valamivel nem ért egyet a Munkáspárt. Ezeket le is lehet közölni a helyi
médiákban, nyilatkozat gyanánt. Legtöbbször nem veszünk tudomást a
lehetőségekről. Nem élünk együtt a várossal. Pedig a lehetőség a földön hever,
szokták mondani.
Rengeteg tapasztalatot szereztünk a Balszemmel kötet terjesztésében.
Szervezzetek minél több Balszemmel könyvbemutatót! Erre biztat a Központi
Bizottság is, az elnök is. Ahol rászánják magukat elvtársaink, be is jön. De sok
helyütt félünk, bizonytalankodunk.
A könyvbemutató lényegében egy kis politikai gyűlés, csak nem annak nevezzük.
Könyvet szívesen vesznek az emberek, ezt kell kihasználni. Délelőtt csak a helyi
piacra érdemes menni, vagy a város sétáló utcájára. Koradélután az egyetemek,
főiskolák, elé kell szervezni a bemutatót. Nagy az érdeklődés, szívesen fogadják
a könyvet, és természetesen a párt elnökét. Az elmúlt időben sok várost jártunk
be így, és egyre nagyobb érdeklődés és figyelem kíséri végig a jelenlétünket.
Mondok egy másik lehetőséget. Családommal vasárnap Etyekre látogattunk. Kétnapos
rendezvény volt a jó bor köszöntésére. Volt ott minden finomság, sütő-és
főzőverseny. Ez is egy lehetőség arra, hogy jelen legyünk egy település
közéletében. Senki nem tiltja meg, hogy mi is ott főzzünk, vagy más formában
jelen legyünk. Manapság szinte minden városban van kolbászfesztivál, gulyásfőző
verseny, Mihály napi búcsú, amit akarsz. Hányat használnunk ezekből a párt
céljaira?
Etyeken egy fiatal lány lépett hozzám, és a Szabad Föld legfrissebb számát adta
a kezembe. Bevallom, még soha nem olvastam ezt az újságot, pedig ez a magyar
vidék lapja. Beleolvastam, és találtam benne egy-két érdekes cikket. Az egyik
Hencidáról szól. Arról, hogy élnek az emberek, és hogy egyáltalán nem tetszik
nekik a mai élet. Ezt nyilatkozta a 85 éves Balázs István is, aki egykor még
Kádár Jánost is vadásztatta. Nagy tisztelettel beszél az "öregről" az
újságírónak.
A cikkből az is kiderül, hogy itt annyira „megállt az idő,“ hogy még van
Vöröshadsereg utca. Márpedig, ahol ilyen a múlthoz való kötödés, ott biztos
lenne mit keresnünk! Miért nem mi találjuk meg ezeket, az embereket? Biztos
segítenének, a pártunk napi munkájában. Ezt a lapot biztos olvassátok,
találjátok meg benne a lehetőséget!
Nemsokára jön az Óévbúcsúztató, azután a jövő év elején hamarosan tavaszköszöntő
lesz számos településen az országban. Rendeljetek jó előre 50-100 db Szabadság
újságot és osztogassátok! Hamarosan jön a Balszemmel folytatása, hasznosítsuk a
legjobb tudásunk szerint. Biztosra veszem, hogy nagy érdeklődésre találtok.