Sorozatunkhoz sokféle írást kapunk, humorosakat, kedveseket, szomorúakat,
meghatókat, és olyanokat is, amelyek kevésbé ismert oldalról világítják meg
Kádár Jánost. Ilyen az írás, amely dr. Freud Gézáné tollából származik. A szerző
aranydiplomás fizikus és elektromérnök, az egykori Magyar Szabványügyi Hivatal
mérnök főelőadója. Férje, Freud Géza a matematika ismert magyar művelője,
Kossuth díjas tudós volt. A szerző - ahogyan maga is írja - nem kommunista,
érthető, hogy történelmünk egyes szakaszait, így 1956-ot is másként látja, de
most nem erről van szó.
A történet, amelyet dr. Freud Gézáné megírt arról szól, hogyan is viszonyult
Kádár János a magyar címerhez. 1946-ban a Horthy-korszak koronás címerét
felváltotta a Kossuth-címer, amely valószínűleg a legmagyarabb címerünk,
anélkül, hogy ideológiai tartalma lenne, vagy utalna az államformára. Nincs
benne se korona, se vörös csillag, csak a történelmi jelképek. 1949-ben nem csak
az alkotmány lett új, a címer is.
Akkoriban sok minden "szovjetesre" sikerült a katonák egyenruhájától a tanácsok
elnevezéséig, s ez alól a címer sem volt kivétel. Az 1956-os ellenforradalom
idején újra előhozták a Kossuth-címert. A címer jó volt, de ez az asszociáció,
meg a szomszédok érzékenysége megkötötte Kádár kezét, aki, mint tudjuk, 1956
novembere után a párt és a kormány első számú vezetője volt, s így nélküle nem
születhetett döntés ilyen fontos kérdésben. Erről szól dr. Freud Gézáné
története. (szerk.)
Kádár János meg akarta tartani a Kossuth-címert
Szokás Kádár Jánosra, mint az 1956-os forradalom elfojtójára, zsarnokra
emlékezni. Nekem más személyes élményeim vannak. Igen áttételesen, de személyes
kapcsolatban voltam vele annak ellenére, hogy sose voltam se párttag, se ügynök
(…) 1954-ben négy hónapos terhesen racionalizáltak, vagyis elvesztettem az
állasomat (…) Az Élet és Tudomány szerkesztőségében dolgozott rovatvezetőként
Fenyő Béla, és odavett maga mellé újságíró-gyakornoknak. Ez volt az egyetlen
reális lehetőségem, és így én szerkeszthettem a fizikai, műszaki és történelmi
cikkeket (…) Kádár János meg akarta tartani a Kossuth-címert, de Jugoszlávia
tiltakozott ellene a négy folyó miatt, Csehszlovákia meg a hármas halom miatt.
Kerestem egy heraldikust, aki megírta a címer történetét, és bebizonyította,
hogy csak utólagos belemagyarázásokról van szó.
A Szocialista Hazáért Érdemrend az új címerrel
A cikk megjelent valamikor januárban. A lapot a főszerkesztő utasítására
elvittem mindkét ország követségére, hogy megvédjem a magyar címert. Mindkét
helyen azt kérdezték: "Maga kedves, hogy tanulta?" Hiába érveltem azzal, hogy
"ne a kis-antant írja elő, hogy milyen legyen a magyar címer", nem értem el
sikert. Még az ajtót sem sikerült magam után csendbe behúzni, olyan mérges
lettem.
Vissza kellett mennem mindkét helyre bocsánatot kérni. Nem tudtam megállni, hogy
ne jelentsem ki: "1956-ban az volt a hiba, hogy a magyarok bele mertek szólni
saját belügyeikbe." Ezek után csak otthon kezdett reszketni a lábam, hogy mit
tettem.
Kádár köszönete
Másnap hivatott bennünket a főszerkesztő, hogy közölje velünk Kádár köszönetét,
amiért olyan "színvonalasan" védtük az ő álláspontját, és elnézést kért, hogy
ebben a mindannyiunk érzései számára olyan fontos ügyben nem tudja magát tovább
exponálni, de olyan sok más fontos témában kell eredményt elérni, hogy ezt az
ügyet nem erőlteti tovább.
