A tőke több dolgot megtanult az 1956-os magyarországi és az 1968-as
csehszlovákiai eseményekből. Egy, a tőkés ellenforradalom lényegét el kell
homályosítani, az embereknek nem szabad tudni, hogy a szocializmus ellen megy a
játszma. Kettő, a hatalmat gyakorló vezetők egy részét be kell vonni, és utcai
ellenforradalom helyett csendes hatalomátadást kell szervezni. Három, a
szocialista országokat szembe kell egymással állítani.
1989-91-ben ezt a tervüket végre is hajtották.
Megdöntötték a szocializmust Magyarországon és más kelet-európai országokban.
Elérték a Szovjetunió feloszlatását. Ezzel megszüntették a szocialista országok
integrációs szervezeteit, a Varsói Szerződést (1955-1991) és KGST-t (1949-1991)
is. Ázsiában és Latin-Amerikában nem tudták felszámolni a szocialista
rendszereket, de politikai, gazdasági és katonai nyomással korlátozták
mozgásterüket. Az egészet demokratikus átalakulásnak, rendszerváltásnak
titulálták, ami nem volt más, mint tőkés ellenforradalom.
A szovjet vezetés feladta az erőegyensúlyt
Miért sikerült a tőkének átmeneti győzelmet aratnia a szocializmus felett?
Mindenekelőtt azért, mert megszűnt a katonai erőegyensúly. A tőkés erőknek már
nem volt félni valójuk egy esetleges világméretű háború kirobbantásától, mert az
erőviszonyok eltolódása miatt biztosak voltak saját győzelmükben. A katonai
erőegyensúly nem azért szűnt meg, mert a Szovjetunió és a szocialista világ nem
bírta a fegyverkezési versenyt. Bírta volna tovább is, bár természetesen
nehezebben, mint a nagyobb gazdasági háttérrel rendelkező USA. Az erőegyensúly
megszűnéséhez politikai okok vezettek.
A Szovjetunió vezetésében a 60-as évektől kezdve fokozatosan kialakult az a
nézet, hogy a szocialista forradalmak eredményesen folytatódnak, a gyarmati
országok felszabadulnak, és ilyen helyzetben lehetőség van katonai téren, a
fegyverkezésben engedményeket tenni a Nyugatnak. A szovjet vezetés elutasította
a kínai vezetés véleményét, amely az imperializmus elleni határozott küzdelmet
követelte.
A békés egymás mellett élés helytelen értelmezése
Ez volt a békés egymás mellett élés elvének téves és helytelen értelmezése.
Lenin nem azt tanította, hogy a szocializmusnak az idők végezetéig együtt kell
élni a kapitalizmussal. Lenin azt tanította, hogy a világforradalomnak le kell
győznie a kapitalizmust. Amíg létezik egyetlen tőkés ország is, a szocializmus
elleni fenyegetés létezik.
A Szovjetunió a békés egymás mellett élés elvének téves és helytelen értelmezése
alapján a 60-as évek elején leszerelte szárazföldi erőinek és
haditengerészetének jelentős részét. A 60-as évek végétől pedig olyan
fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások egész sorát kötötte az
USA-val, amelyek megbontották a nehezen létrejött katonai egyensúlyt, sőt
sebezhetővé tették a Szovjetuniót. A tőkés Nyugat viszont pontosan tudta: amíg
létezik egyetlen szocialista ország, addig a tőkés világ elleni fenyegetés
létezik. A tőkés világ ezért fegyverkezett és fegyverkezik ma is.
Gazdasági nyomással politikai engedményeket
Az okok között nem lehet hallgatni arról, hogy a 70-es években a kőolaj árának
emelkedése miatt hatalmas pénzkészletek halmozódtak fel a tőkés világban. Ezt
arra használták, hogy kölcsönök felvételére bírják rá a gondokkal küzdő
szocialista országokat. Hogy működött ez?
Vegyük Magyarország példáját! Magyarország érzékeny a külgazdaságra. Ez azt
jelenti, hogy bármihez, amit itthon előállítunk, külföldről kell nyersanyagot,
energiát, gépet behozni, és bármit, amit ebből gyártunk, döntően külföldön kell
eladni, mivel kicsi a magyar piac. Mivel sok mindent csak nyugati valutáért
lehetett beszerezni, alapvető érdek volt, hogy Magyarország a tőkés világba is
tudjon szállítani. A Nyugat azonban feltételeket állított.
Látszólag technikai követelményeket. Meg kellett felelni bizonyos műszaki
követelményeknek, amelyeket csak úgy tudtunk kielégíteni, ha Nyugatról hoztunk
be alkatrészeket. A Nyugat erre is adott kölcsönt.
A másik tényező, amit a Nyugat kihasznált, ez a Nyugat technikai fölénye.
Például: a Nyugat kijelentette, hogy az európai repülőterekre csak ilyen-olyan
paraméterű repülőket fog beengedni. A szovjet TU 154-es ennek nem felelt meg.
Magyarország elkezdett érdeklődni a Boeingek iránt, s rákényszerült amerikai
gépek vásárlására, mivel a szovjet ipar akkor még nem tudott korszerűbbet adni.
A Nyugat azt mondta: vegyetek fel kölcsönöket, nagyon olcsón adjuk!
Magyarországon meg akadtak politikusok és bankárok, akik ebből ideológiát
formáltak: nem baj, ha eladósodunk.
Gyakran éri vád a szocializmust, hogy a kölcsönöket csak az életszínvonal
fenntartására fordították. Az igazság az, hogy a kölcsönök egy részének
felvételét a Nyugat a fenti módon kikényszerítette. A dolog másik oldala az,
hogy a kölcsönök döntő része valóban az embereket szolgálta, lakótelepek,
iskolák, kórházak építésére ment, azaz a humán erőforrások gyarapítására. Ha
jobb a lakás, jobb az egészségügy, jobban megy a termelés is. Ez volt a logika.
Ha összevetjük az 1989 előtti magyar adósságot a mostanival, két dolgot rögtön
látunk. Egy, ma Magyarország többel tartozik a világnak, mint 1990-ben. Ma
azonban senki sem gyakorol nyomást az országra, mivel már nem vagyunk
szocialista ország. Akkor minden millió elengedését belpolitikai engedményekhez
kötötték. Kettő, 1989-ben a felvett kölcsönök döntő része itt volt nálunk,
beépítve a nemzeti vagyonba, a lakótelepekbe, gyárakba, kórházakba.
Mára a nemzeti vagyon minimálissá vált, mivel az állami vagyon privatizálásából
származó bevételeket használták az adósságok törlesztésére. A hazai
beruházásokra viszont újabb kölcsönöket vettek és vesznek fel. A szocializmusban
tehát minden külső nyomás mellett gazdálkodtak a felvett kölcsönökkel, ma minden
felvett kölcsön az ország további eladósodását szolgálja.
