Nevessünk együtt Kádárral Kádár és a tiszta forrás
Kádár János
Kádár János Moszkvában, a Manezs múzeumban
Szokás volt, hogy a külföldre utazó pártküldöttségek ajándékot visznek
magukkal. Annak idején a szocialista országok vezetői szinte egy egész korszakot
eltöltöttek pártjuk és országuk élén.
A protokollosoknak nagy fejtörést okozott, hogy eredeti ötletetekkel álljanak
elő, hiszen azok a vezetők, akik 10-15 éve töltötték be funkciójukat, már minden
létező magyar specialitást megkaptak, a herendi porcelántól kezdve a zsolnain át
a salgótarjáni üvegpohárig.
Leonyid Brezsnyevnek például 24-személyes vadász-tematikájú kristálykészletet
készítettek Salgótarjánban. A gyár múzeumában ma is megvan, ugyanis a szabály
szerint mindenből kettőt csináltak.
1985-ben Mihail Gorbacsov lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára.
Vele alig volt kapcsolat korábban, ezért ajándékokkal sem terhelték túl. Igen
ám, de amikor főtitkár lett, egy új lehetőség is keletkezett.
Szinte mindenki örült, hogy egyszerűsíteni lehet az ajándékozások elég költséges
gyakorlatát. A szovjet és a magyar pártprotokoll meg is egyezett, hogy ezentúl
csak szimbolikus ajándékot kapnak az érintettek. A helyzetet bonyolította, hogy
Gorbacsov időközben elindította az alkoholellenes kampányát. Magyarán, nem volt
szabad magyar pálinkát ajándékozni, bármennyire is örültek neki, főleg alsóbb
szinten. A magyarok sem repestek az örömtől, amikor a jól bevált vodka helyett a
nyolcadik képes albumot kapták.
A KB Külügyi Osztálya jelentette a változásokat Kádár Jánosnak. Kádár nem
foglalkozott az ajándékok részleteivel, legfeljebb a fő vendéglátó ajándékára
mondott igent vagy nemet. Gorbacsov új ember, ráadásul az új reformszellem
megtestesítője, legalábbis akkor így gondolták, ezért nem lehetett akármilyen
ajándékkal meglepni. Eszünkbe jutott, hogy 1983-ban Gorbacsov budapesti
látogatása során érdeklődött a magyar művészet iránt.
Moszkvában járva Kádár is felkereste a Manezst, a kiállítások központját és más
kulturális létesítményeket. Az ötlet jó, de mi legyen azon a képen?
Az MSZMP KB ifjú titánjai találtak egy képet, amely a szarvasok balladáját
ábrázolta. A vitézek elkóborolnak, szarvassá válnak és a szarvassá vált vitézek
egy forrásból vizet isznak. A kép szép, de mi köze a politikához, a
Szovjetunióhoz és főleg Mihail Gorbacsovhoz? Mindenki azt mondta, hogy ez a
szobor tetszett Gorbacsovnak, amikor 1983-ban Szentendrén felkereste a Kovács
Margit gyűjteményt. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem!
Érezhető volt, hogy ez túl gyenge érv lesz Kádárnak.
Kovács Margit persze nagy művész, de a vizet ivó szarvasok és az SZKP
összefüggését azért nem olyan egyszerű megmagyarázni.
Végül megszületett a nagy ötlet. Nem az a lényeg, nem az az eszmei mondanivaló,
hogy kik és mit isznak. Ha szarvasok, hát legyenek szarvasok! Ha víz, hát legyen
víz! A lényeg, hogy honnan isszák. Mindenki emlékezett arra, hogy Gorbacsov első
kongresszusi beszéde semmi másból nem állt, mint Lenin-idézetekből, és az
azokhoz fűzött kommentárokból. Vagyis Gorbacsov Lenintől merít!
Ez már Kádárnak is tetszett! Igen, ez az, visszautalni Gorbacsov ars
poeticájára. Lenintől, azaz tiszta forrásból. Az egyszerű magyar népi legendát
ábrázoló kép így kapott aktuális politikai, sőt világpolitikai tartalmat. A
magyar párt vezetője ajándékával azt üzente Gorbacsovnak: tiszta forrásból!
