Október vége közeledtével Károlyi Mihály személye a progresszív erők
emlékezésének homlokterébe kerül. Ám neve l9l8 óta szerepel a konzervatív
jobboldal gyűlöletlistáján. A fasisztoid rezsimben üldözték Horthyék, és üldözik
ma is a nacionalista-haladásellenes erők. Bűne az, amit mi erényének tekintünk:
eljutott a történetietlenné vált polgári formáció megtagadásáig. Horthyék
hazaárulónak bélyegezték, és bírósági döntéssel elkobozták jelentős (negyvenezer
holdas) birtokát. Élete nagy részét emigrációban kellett töltenie, mert
hazatérése esetén lesújtott volna rá a nemzeti-keresztény kurzus kenetteljes
irgalmatlansága.
A "vörös" grófot ma sem hagyják nyugodni. Akit életében elmarasztaltak, nem
számíthat kegyelemre halála után sem. Szobrát naponta öntik le vörös festékkel,
az elítélő írások egész sora jelenik meg különböző nyomdai förmedvényekben.
Ezeknek ugyan semmi tudományos jelentőségük nincsen, de arra alkalmasaknak
látszanak, hogy az utókor kevésbé tájékozott elemeit félrevezessék.
Mindazonáltal Károlyi Mihály úgy él a magyar (és a nemzetközi) progresszió
tudatában, mint jeles, nagy formátumú politikus. Emberi kiválóságát bizonyítja,
hogy volt ereje, elszántsága szakítani osztályával, az arisztokráciával, annak
merkantil-germanofil szárnyával, és fellépni olyan programmal, mint az általános
választójog törvényes bevezetése. l9l8 októberében - a néptömegek követelésére -
élére állt a polgári demokratikus forradalomnak.
Ez időben tevékenysége bizonytalan és ellentmondásos, de őszinte szándéka volt
Magyarországot a béke, a nemzeti függetlenség, a modernizáció és a polgári
demokrácia útjára vinni. A céljai elé gördülő akadályokat nem tudta leküzdeni.
Ebben megakadályozták osztályos társai, de lelkileg-ideológiailag maga sem
készült még fel teljesen a gigászi történelmi feladatra. Elbukott, ám nem
gátolta meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását.
Ekkor még nem vetkezte le polgári előítéleteit, ezért nem értette meg a
proletárdiktatúra híveinek törekvéseit. Ellenségei ma is azzal vádolják, hogy a
rezsimváltásban összejátszott a kommunista Kun Béláékkal. Emigrációba vonult, s
itt kezdődött el igazi fordulata a haladás felé. Következetes volt a
Horthy-fasizmus bírálatában, leleplezésében.
Amikor l933-ban Hitler Németországban hatalomra került és Európára vetődött a
háború, valamint a totális fasizmus emberirtó árnya, minden erejével a nácizmus
ellen fordult.
A háború után, l946 májusában visszatért hazájába és igyekezett bekapcsolódni a
demokratikus Magyarország politikai életébe, balszerencséjére, az akkori légkör
azonban már nem kedvezett neki. Szeretett volna köztársasági elnök lenni, a
kisgazdák azonban Tildy Zoltánt tolták előtérbe. Párizsi követ lett, de a
Rajk-ügy miatt szembekerült Rákosiékkal. Lemondott diplomáciai tisztségéről és
visszavonult a politikai életből. A franciaországi Vence-ben halt meg l955
májusában. Később hamvait hazahozták és a Kerepesi temetőben helyezték el.
A nagy magyar politikus ellen azok szítják a gyűlöletet, akik díszes temetést
szerveznek a tömeggyilkos Horthy Miklósnak, akik szolgai tisztelettel adóznak
Bethlen Istvánnak, Gömbös Gyulának, Telekinek Pálnak, akik felmentik háborús- és
népellenes bűneik alól Bárdossy Lászlót, egykori miniszterelnököt, aki
(Horthyval egyetértésben) rátámadt a hazánkat nem fenyegető Szovjetunióra.
A népbíróság ítéleteinek felülvizsgálata korántsem ért véget. A csaknem ezer
áttekintett ügyből egyre több felmentés született, de ha türelmesek leszünk, ez
a szám szaporodni fog. Kegyelem a fasiszta háborús bűnösöknek és kíméletlen
ítélet a baloldaliaknak. Ez volt, és ma is ez a jobboldali elit ars poeticája.
