Védnökség a mártírsírok felett Asztalos János élete

Pártélet

Asztalos János képe, nem sokkal mártírhalála előtt

A Munkáspárt Nagy-Budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Asztalos János honvéd ezredest mutatjuk be.

Asztalos János ezredes, a Budapesti Pártbizottság védelmének egyik szervezője, irányítója, annak a tiszti csoportnak a tagjaként került a Budapesti Pártbizottságra, amely 1956 október 28-án azonnal, önként vállalta a munkásmilícia megszervezését, a megbízható munkások felfegyverzését.

A csoport parancsnokának, Tóth Lajos ezredesnek a politikai helyettese volt. Eddig a napig a Központi Vezetőség Akadémia utcai székházában teljesített szolgálatot katonai parancsnokként.

Édesapja cipészsegéd volt. A Tanácsköztársaság idején való szereplése miatt egyévi börtönbüntetésre ítélték.
Asztalos 1918-ban született, három testvérével egy szoba-konyhás udvari lakásban, nehéz körülmények között nőtt fel.

Aranyműves inas lett, szakmáját jól értő, olvasni vágyó, gondolkodó ifjúmunkás. Életében 1935 nyara jelentette a fordulópontot. Testvéröccse elvitte a vasas tornászokhoz, majd a szakszervezetbe. A vasas tornászoknál a KMP erős szervezettel rendelkezett. Hamar megtalálták Asztalos Jánost is, aki ezután már nemcsak tornászott, úszott, énekelt, de plakátokat is ragasztott, röpcédulát terjesztett, szemináriumra járt, és megkapta első munkáját a Vörös Segélyben. Ebben a légkörben magától értetődően vált kommunistává egyénisége kiteljesedett.

Tizennyolc éves volt, amikor a vasas tornászoknál megismerte későbbi feleségét. 1940-től, anélkül hogy tudták volna ezt egymásról, mindketten tagjai lettek a Kommunisták Magyarországi Pártjának, részt vettek illegális munkájában, szervezték a függetlenségi mozgalmat. 1942-ben majdnem egyszerre tartóztatták le őket.

Asztalos éppen katona volt, szakaszvezető. A csendőrnyomozók bilincsbe verve vitték az Andrássy-laktanyába. Igen kemény vallatásnak vetették alá.

A börtönből szabadulva Nagykanizsán internálták. Amikor Nagykanizsa felszabadult, előbb Zalaegerszegen segített a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének a létrehozásában, majd pártiskolára került, oktató lett, később a budatétényi pártiskola igazgatója. Azok közé tartozott, akik meg tudták őrizni mindazt az erkölcsi-politikai tartást, amit a forradalmi küzdelemben való részvétel adott a harcosainak, és képesek voltak új körülmények között is megújulni. 1948-ban a néphadsereg politikai tisztje lett.

Levelező úton elvégezte a tiszti akadémiát.

Amikor október 29-én utoljára hazament a családjához, megcsókolta a gyerekeket, és a feleségétől is elbúcsúzott.
Nem mondta meg, hogy a Köztársaság térre megy vissza. De az ajtóban visszafordult, és az asszonyra nézett. Aztán váratlanul azt mondta: - Húsz éve egymáshoz tartozunk. Remélem, az elkövetkező húsz év legalább ilyen szép lesz. - É becsukta az ajtót maga után.

1956. november 4-e után, amikor a kommunisták számba vették halottaikat, a Köztársaság téri pártház áldozatai között egy férfit ástak ki a sírból, akinek nem volt arca. Testét katonatiszti egyenruha fedte, kifosztott zsebekkel. De arca nem volt. Csizmasarokkal taposták szét? Puskaaggyal verték alaktalanná? Már nem lehetett tudni. Úgy emlegették egy ideig: „a névtelen tiszt“.

Asztalos János honvéd ezredes is eltűnt a pártház ostrománál.

Családja és elvtársai kétségbeesetten keresték. Hová tűnhetett? Szép fejét keresték, magas homlokát, nemes vonalú száját; egy arcot kerestek az élők és halottak között, amelyen fölismerhetik az ő vonásait. De ilyen arcot sehol sem találtak.

Aztán valaki arra gondolt, hogy talán ez a "névtelen", talán Ö Asztalos János. De nem akarták hinni a többiek. Lehetetlen! Az egészséges emberi értelem visszariadt a gondolattól, hogy ebben az arc nélküli halottban Asztalos Jánost keresse.

Az egészséges emberi képzelet sokáig nem volt képes követni mindazt, ami ahhoz kellett, hogy Asztalos János arcából ez váljék, ez, amit szinte megnevezni sem lehet.

De „ez“ a valóság volt.
A „névtelen“ és „arctalan“ tiszt Asztalos János volt.