A hallgattassék meg a másik fél is - elv alapján újra és újra szóvá kell
tenni azt a folyamatosan hangoztatott állítást, hogy a vezető kormánypárt
"majdnem, hogy az egyetlen", illetve egyáltalán baloldali párt a magyar
politikai palettán.
Vagyis az a politikai elit, amely előkészítette, majd összeszervezte a
kapitalista piacgazdaságot, s ezzel a tőkét választotta, kiszolgáltatta a
munkást, az alkalmazottat a tőke érdekeinek.
A dolgozó emberek életkörülményein és létbiztonságán a legnagyobb rést az
1994-98-as években Horn Gyula kormánya ütötte, mikor is Suchman Tamás és Bokros
Lajos "kiváló közreműködésével", az állami vagyon legnagyobb méretű
privatizálásával stabilizálták az újkapitalizmus gazdasági alapjait, átrendezték
a társadalmi termékek elosztási viszonyait a nagytőke javára.
Míg az önmagát baloldalinak jellemző, és igen "innovatív" Gyurcsány Ferenc -
hiszen akárkiből nem lesz néhány év alatt milliárdos - szétveri az általuk
megdöntött szocialista rendszer maradék gazdasági és szociális vívmányait, addig
a neoliberális "öngondoskodás" hívei azt akarják elhitetni velünk, hogy a
rendszerváltás vesztesei szinte jókedvükből nem akarnak önmagukért felelősséget
vállalni, és inkább többgenerációsan szívesen "demoralizálódnak", vagy éppen
télvíz idején, évente vagy kétszázan, megfagynak.
Aligha bíztató, hogy előbb a FIDESZ-, majd az MSZP-SZDSZ-kormányok kezdik
felismerni, hogyha nem akarnak a mainál is nagyobb munkanélküliséget, akkor
versenyezniük kell a nemzetközi tőke kegyeiért, hogy az inkább a magyar
munkavállalókat zsákmányolja ki a közelebbi-távolabbi szomszédok helyett…
A hiteles baloldalt, pártként - sok baloldali érzelmű emberrel mindenben vagy
lényegi dolgokban egyetértve - a Magyar Kommunista Munkáspárt képviseli.
Baloldali pártként ma is azt mondjuk, amit 15-18 évvel ezelőtt.
A politikai kaméleonok sűrű oszlopai másutt keresendők. Marxista balszemmel -
immár igazoltan is - úgy látjuk, hogy a politikai hatalom nincsen
osztálytartalom nélkül, és a rendszerváltás tömeges veszteseinek, illetve
nyerteseinek érdekei nem integrálhatóak.
Ezért Magyarországon is, a polgári demokrácia keretei között, önmagát
"baloldalinak" minősítő hatalomról beszélni elméletileg és gyakorlatilag is nem
több, mint a lényeget eltakaró üres fecsegés.