Cikkek
 

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel

Balszemmel

Félelem

A félelem rossz tanácsadó. Az MSZP és az SZDSZ vezetői félnek. Félnek, ha jön a postás, mert ki tudja, milyen színű port hoz. Eddig ugyan még egyik sem robbant fel, egyik sem mérgezett meg senkit, de ugye az ördög nem alszik. Félnek a frakciótársaktól, párttársaktól, pártbarátoktól, pártelvtársaktól. Ez utóbbiaktól különösen, mert, ugye, sose lehet tudni, hogy melyik mikor szivárogtat ki valamit. Még nem állnak át a másik oldalra, de már kiszivárogtatnak.

Félnek a népszavazástól, mert akármennyire is ellenkampányolnak, akármennyire is manipulálják az embereket, az emberek gondolkodnak. Igen, ők tulajdonképpen az emberektől félnek. Nem a tömegtől, azt szeretik. Adolf Hitler is imádta a tömeget, de utálta külön-külön az embereket. Mert ők éreznek, gondolkodnak, kérdeznek, sőt, még az is előfordul, hogy cselekednek.

Na, a szocialisták ettől aztán végképpen bepánikolnak. A parlamentet újra vaskorlát veszi körbe. Gyurcsány már nem mer a nép közé menni. Horváth Ágnesre a múlt héten egy század rendőr vigyázott Salgótarjánban.

Az a baj, hogy ennek nem lesz jó vége. A félelem ugyanis rossz tanácsadó.

„Tiéd a gyár“

A történetírók szerint III. György angol király, aki a Napóleon elleni háború idején Anglia élén állt, a palota kertjében álló két almafával tanácskozta meg fontosabb döntéseit. Nem rossz! A király szellemi állapotát az akkori PR-menedzserek ügyesen leplezték, bár ettől még a nép tisztában volt a valósággal.

Nem tudom, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr milyen fákkal tanácskozik, mivel a parlament mögött nincsenek almafák. Gyurcsány úr a múlt héten, nyilván miután konzultált a fákkal, előállt fantasztikus ötletével.

Gazdagodjon végre a nép! Vegyen részvényeket! Akár már százezer forintért is legyünk végre polgárok, tulajdonosok, sőt tulajdonos polgárok!

Tényleg, nem is értem, hogy eddig miért nem vettél magadnak gyárat? Nem tellett a számtantanári végkielégítésből? A rendszerváltás után egy ideig lehetett népi részvényeket vásárolni. Ez nagyon ki volt találva. Az emberek így könnyebben lenyelték a kapitalizmust, hiszen - ha öt percig is - de az új rend győztesének érezhették magukat. Az igazi győztesek meg sokkal, de sokkal olcsóbban vásárolhatták össze a „népi részvényeket“, mint a tőzsdén. A tőke aztán beleunt ebbe a soklépcsős gazdagodásba. Gyorsan és mindent akart. Megkapta. Gyorsan és mindent. Gyurcsány két héttel a március 9-i népszavazás előtt meghirdette programját. Ugye, nem kell magyaráznom, hogy ez sem véletlen.

Támogassatok engem, támogassátok a vizitdíjat, a tandíjat, a napidíjat, meg mindenféle díjat, és utána majd vehettek állami részvényeket! Nem tudni, hogy Gyurcsány pontosan mit akar eladni, lévén, hogy már mindent eladtak. Nem hinném, hogy bárki is akarna venni egy darabkát a paksi atomerőműből. Nem tudni azt sem, hogy Gyurcsány kinek akarja eladni a „népi részvényeket“, lévén, hogy a magyar emberek jelentős része minimálbérből él, munkanélküli, és már régen eladósodott a bankoknak.

Illetve, nem! Rosszul mondom! Nagyon is tudni, hogy mit akar Gyurcsány. A saját bomladozó csapatát akarja visszavásárolni, a kiugrott és kiugrásra készülődő polgármestereket, a jövőtől rettegő állami embereket, a meghasonlott értelmiségi vezéreket. Egyre mérget vehetsz! A gyár nem a tiéd! S, ezen túl sem lesz a tiéd!

Bábaképzés Afganisztánban


Ez igen! Ez a 21. századi emberideál. Méltatlanul bántom Szekeres Imrét, akinél jobb hadügyminisztert még nem ismert a haza. Hozzá képest Mészáros Lázár, az 1848-49-es szabadságharc honvédelmi minisztere egy militarista volt. Vitéz dálnokfalvi Bartha Károly vezérezredes, aki Horthy idején bevitte Magyarországot a háborúba, talán-talán már megüti a mai miniszter által állított rendkívüli erkölcsi és politikai mércét, de akkor is csak árnyéka lehetne a mi Imrénknek.

Olvasd el a friss híreket az afganisztáni magyar feladatokról! Ha eddig azt hitted, hogy holmi idegen, amerikai érdekekért megyünk Afganisztánba, súlyosan tévedtél. Mi építeni megyünk, gyarapítani, boldogítani. 2008-ban 500 millió forintot verünk el Afganisztánban „újjáépítési“ célokra. Ebben nyilván nincs benne a katonáink ellátása, mert ennyiből nem lehet 300 magyar katonát ruházni, etetni, zsoldot fizetni. Az 500 millió a PR, azaz a public relations, értsd: néphülyítés. Szeretett miniszterünk szerint feladatunk a „demokratizálódás elősegítése, tanár- és bábaképzés.“ Éljen, előre az afgán bábaképzésért! Szülessen minél több afgán gyerek, akiktől aztán mi megvédjük az utakat, a repülőtereket, meg mindent.

Thürmer Gyula