A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Dr. Weil Emilt mutatjuk be.
Dr. Weil Emil tudósként, kommunista orvosként vonult be a magyar munkásmozgalom
történetébe.
1897 februárjában született Dombegyházán. Már gyermekkorában alaposan megismerte
azt a paraszti környezetet, amelyben édesapja a gyógyító munkát végezte. A
Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. A Pesti
Izraelita Hitközség Alapítványi Közkórházában röntgenasszisztensi állást kapott
1932-36 között a csepeli Weiss Manfréd Gyár kórházának főorvosa. Szakmai
körökben kiemelkedő radiológusként tartották számon. Napi munkája mellett fontos
feladatának tekintette, hogy látogassa a peremkerületek munkásotthonait, s az
adott lehetőségek között felvilágosító előadásokat tartson, orvosi tanácsokat
adjon a népbetegségek megfékezésére.
1928-tól az MSZDP VII. kerületi szervezetének a tagja. Egyike volt a szocialista
orvoscsoport megalapítóinak. Ezekben az években bevonták az illegális
Kommunisták Magyarországi Pártja legfelsőbb vezetésébe. 1934 végétől a KMP hazai
apparátusának a vezetője. Szervezte a párt illegális nyomdája működését és a
sajtótermékek elosztását. 1936 januárjában. az itthoni kommunista vezérkar
lebukásakor a rendőrség őt is letartóztatta. Több, mint 9 évet ült börtönben.
1945 után részt vett az Orvosszakszervezet létrehozásában, jelentős szerepe volt
a magyar orvostársadalom mozgósításában és a szocialista egészségügy építésében.
A felszabadulás után kiemelkedő szerepet játszott Budapesten a járványelhárító
munkában. Később irányításával történt a mozgó, majd általános falusi
egészségügyi hálózat megszervezése.
Tevékenyen részt vett a szocialista egészségügy megteremtésében. A mai időkre is
érdekes megjegyzést tett a gyógyszerészetről szóló 1948. évi XXX. törvénycikk 1.
§-a szerint „a gyógyszertárak állami felügyelet alatt álló közegészségügyi
intézmények szabályozásáról“ szóló parlamenti vitában, ahol keményen támadta a
jobboldali képviselőket.
Az említett 1948-as törvény parlamenti előterjesztéseként dr. Weil Emil a
következő megállapításokat tette: „Azt hiszik, hogy a szabad versennyel a
közegészségügyi problémákat is lehet szabályozni… A tapasztalat éppen az
ellenkezőjét mutatja. A gyógyszerárak nem lesznek alacsonyabbak, de a
gyógyszerek minősége határozottan romlik… a visszaélések pedig… egyre
szaporodnak.“
A Weil Emil-emlékérem a tudós-politikus tiszteletére
Ő keltette újból életre az orvosi sajtót. Szorgalmazta az orvosok és
egészségügyi dolgozók közös szakszervezetének megalapítását. Egy ideig Rákosi
Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártjának titkára volt. A szakszervezet főtitkára,
az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke, országgyűlési képviselő volt, 1950 -
53 között a Magyar Népköztársaság washingtoni követe.
Oktatott a budapesti orvostudományi egyetemen. Előadásaiban az egészségügy
társadalmi vonatkozásai mellett az orvostudomány fejlődésének elvi kérdéseivel
foglalkozott. Tiszteletére Weil Emil-emlékérmet alapítottak.
1954 novemberében hunyt el. Tiszteletére több magyarországi kórházat,
rendelőintézetet, szanatóriumot neveztek el róla.
