MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Andrássy ma
Orosz gázvezeték vagy EU-gázvezeték? E körül robbant ki vita minap az MSZP-vezette kormány és a Fidesz között. Gyurcsány nyilatkozott, hogy mindkettőt támogatja. A Fidesz elnöke az EU 50. évfordulóját használta ki arra, hogy a magyar kormány Oroszország-politikájával kapcsolatos ellenérzéseit megossza az európai közvéleménnyel. Nincs evvel különösebb baj. A gond mással van. Az orosz-magyar viszony túl komoly dolog ahhoz, hogy csak így intézzük el.
Andrássy Gyula, az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere nem szerette az oroszokat, de tudta: ha tetszik, ha nem, a magyar politika számára Oroszország mindig az egyik alapkérdés. Miért? Azért, mert Árpád ide hozott bennünket, az oroszok meg itt vannak a közelünkben. Andrássy tudta, hogy két út lehetséges. Az egyik az, ha létrejön egy olyan európai megállapodás, amiben benne vannak az oroszok is. A másik út, ha olyan megállapodás jön létre, amelyben az oroszok ellen szövetkezünk. Andrássy szerint az elsőben nekünk, magyaroknak feltétlenül bent kell lennünk, a másodikból meg nem tudunk kimaradni.
A mai magyar-orosz viszonyban a gazdasági elem fontos, de nem lehet csak gazdasági alapon tovább fejleszteni. Tény, hogy a gázt megvesszük, a Malévet eladjuk, az oroszok óriási tárolókat építhetnek magyar területen, de ezzel vége is. A magyar cégek, ha még vannak ilyenek, csak elvétve tudnak az orosz piacon labdába rúgni, akár az áruszállítást nézzük, akár a beruházásokat.
Politikai téren viszont van tartalék. Oroszország Európába vágyik. Ez az ő érdeke, amit sok területen a németek is támogatnak. A magyar érdek viszont az, hogy feledtessük gazdasági jelentéktelenségünket, és önálló mozgásteret teremtsünk magunknak a világpolitikában. Ki teszi meg ezt a lépést a magyar politikusok közül? Kiben bújuk meg legalább egy kevéske Andrássy Gyula nagyságából? Ki lenne képes kihasználni Oroszország érdekeltségét, mint Andrássy a három császár szövetségének megkötésekor? Ki szánja rá magát, hogy határozott kezdeményezéseket tegyen Oroszország európai integrációjára? Ki lesz a kezdeményező abban, hogy Oroszország a NATO tagja legyen? Ki is ismeri fel a két nagy párt közül, hogy ha mi, magyarok nem lépünk, előbb-utóbb lépnek a lengyelek vagy akár a románok is? Nincs vesztegetni való idő!
Az MSZP megtehetné. Őket jól ismerik Oroszországban, ma is van háttérkapcsolatuk. A magyar-orosz enyhülés is a nevükhöz fűződik. Oroszországban azonban jól ismerik az MSZP-kormány amerikai elkötelezettségét is. Nagy kérdés, hogy az MSZP ezen akar-e, tud-e változtatni. Ebben a kérdésben nem lehet két lovon ülni. Oroszország integrálódása Európába ugyanis európai érdek, de nem amerikai.
A Fidesz is megtehetné. Igaz, a Fideszt lényegében nem ismerik az oroszok. Történelmileg nem alakult ki háttérkapcsolatuk sem, de ezen lehet változtatni. A Fidesz elnöke az EU 50. évfordulóján demonstrálta európai elkötelezettségét. Orbán Viktor előadását szívesen hallgatnák a moszkvai diplomáciai egyetemen (IMO), ahol számos nemzetközi személyiség megfordult. Szívesen hallanák véleményét a Dumában is, az elnöki adminisztrációban is. Persze, ehhez meg kellene szabadulni a velük született orosz fóbiától, legalább annyira, amennyire Andrássy grófnak sikerült.
Istenválság
Gyurcsány ledöbbentette saját híveit, amikor megválasztott fővezérként a legutóbbi kongresszusukon kitagadta Kádár Jánost. Ebben nem az volt az új, hogy Nagy Imre az MSZP-sek istene és nem Kádár János. Tudjuk. Ők már réges-rég választottak, például azzal, hogy a választások után Nagy Imre szobrához járulnak letenni a nagyesküt. Az új fővezér nem azzal adott újat, hogy Nagy Imrét magasztalta, hanem azzal, hogy megint Kádárba rúgott bele. Miért? Azért, mert az átlag szocialista hivőnek nem kell Nagy Imre. Lehet, hogy Kádár sem kell, de emlékezik, hogy Kádár 32 éven át legalább tett valamit a hazáért. Nagy Imre rövid miniszterelnöksége után káoszt hagyott maga után. A mártíromságot választotta, ami csak abban különbözik a gyáva meneküléstől, hogy az utókor esetleg hőstettként elismeri. Szanyi Tibor, aki egyszer még a Munkáspárt EU-rendezvényére is eljött, most ezt az MSZP-s belső hangulatot szólalta meg: "Nagy Imre - egyebek között - azért vállalhatatlan, mert szovjet állampolgárként (igazi szovjet besúgóként) lett magyar miniszterelnök, s 56 nehéz napjaiban rendre rossz döntéseket hozott, ha egyáltalán hozott, igaz, mártírságával teljes életművét tagadta meg, s ez persze kelthet valamelyes utókori rokonszenvet." - írta a Népszavában. Persze, mindjárt mindenki elhatárolódott tőle, de az eset már megtörtént. Régen rossz annak egyháznak, amely saját isteneit döntögeti. Az MSZP bajban van, ha saját isteneit tagadja meg.
