Szili Katalin február 23-án, közvetlenül az MSZP kongresszusa előtt cikket jelentett meg a Népszavában. Azok számára jegyezzük meg, akiknek nincs pénzük megvenni ezt az újságot. A Népszava már réges-régen nem a szakszervezet lapja, hanem az MSZP propaganda-szócsöve. Szili Katalin cikke vitaírás volt, amelyre nyilván sok ember szeretne reagálni. A Népszava az elmúlt hetekben számos választ közölt.
Nem akarjuk minősíteni az írásokat, sőt a szerzőiket sem, de hozzá tesszük: erről is, arról is, meg van a véleményünk. De különösen meg van a véleményünk a Népszava szerkesztési politikájáról. Nem mindenki kerülhet be a Népszava által közölhető szerzők közé.
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke például azonnal reagált Szili Katalin írására. Lévén a Munkáspárt a legnagyobb és legrégibb baloldali párt, joggal vélhette, hogy a Népszava leközli, még akkor is, ha nem ért vele egyet.
Nem így történt! A Népszava főszerkesztője még reagálásra sem méltatta, így a szerző 48 óra elteltével visszavonta. A cikk megjelent a Magyar Hírlap hasábjain.
Salánki László, aki arról vált baloldali körökben közismertté, hogy digitalizálta és feltette az Internetre a marxizmus klasszikusainak számos művét, ezzel lehetővé tette, hogy a mai nemzedékek is olvassák Marxot, Engelst, Lenint, sőt Maót és Sztálint is. Az ő gondolatainak is helyük lenne a Népszava-vitában. De még sincs! A Népszava az ő írását sem hajlandó közölni.
A Szabadság szerkesztősége a mostani számban helyet ad a nem közölt írásoknak. A jövőben is publikálni kívánjuk mindazokat, akik a Népszava baloldaliság felfogásába nem férnek bele, de komolyan szívükön viselik a dolgozó emberek sorsát. Kérjük olvasóinkat: írják meg gondolataikat! Jöjjenek hozzánk azzal, amit MSZP-s körökben nem fogadnak be!
Várjuk írásaikat!
