MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Last minute utazás
Göncz Kinga elég feltűnő egyéniség. Tavaly októberben, Miamiban is feltűnt, nem annyira személyes tulajdonságaival, hanem azzal az egyszerű ténnyel, hogy rajta kívül ott, se közelben, se távolban, egy darab külügyminiszter se volt. Hát igen, vannak nálunk szerencsésebb országok! Miamiban a kubai átmenetről beszéltek. Magyarul arról, hogy miként lehetne megdönteni Fidel Castro szocializmusát.
Göncz Kinga szerint "a magyarországi tárgyalásos rendszerváltás modellül szolgálhat Kuba számára". Már azt sem szerettem, amikor a magyar kapitalizmust a szerbek hasába akarták beszélni, persze, akkor is külső segítséggel, de Szerbia mégis csak a szomszédunk. De hogy jön ide Kuba, és mi hogy jövünk Kubához? A kubaiak bölcsebbek voltak, és Kinga asszony szégyenteljes szereplése miatt nem indítottak diplomáciai háborút Budapest ellen. Igaz, mellesleg hazahívták a budapesti kubai nagykövetet és lemondták a gazdasági vegyes bizottság ülését, de mondjuk a havannai magyar követnek nem kellett 24 óra alatt összecsomagolnia.
Megúsztuk! Mostanság azt beszélik, hogy Kinga asszony megint megy, és megint a kubaiakat akarja tanítani. Nem zavarja az a tény, hogy a kubaiak egyelőre nem kérnek a rendszerváltásból, annak magyaros változatából meg pláne nem, sőt már Castro is lábadozik. Lehet persze, hogy ez olyan záróra előtti utazás, mivel már állítólag az utóda is megvan Simonyi András személyében. Hát akkor ugorjunk el még valami jó távoli helyre, kerül, amibe kerül! Mit számít a pénz, sőt mit számít a nemzeti érdek, amit Kinga asszony több hónapos miniszterség alatt sem fogott fel? Számít, Miniszter asszony, nekünk nagyon is számít! Főleg akkor, ha az Ön szemében az amerikai érdek fontosabb a nemzetinél. Van egy ötletem! Ha Kinga asszony ki-kapcsolódásra vágyik, inkább gyűjtsünk neki egy jó kis last minute utazásra. Jobban megéri, mindannyiunknak!
Vörös óvszer
Megmondom őszintén, hogy nem kedvelem az MSZP vezetők idősebb generációját. Nem azért, mert a rendszerváltás előtt ismertem őket, hanem azért, mert a rendszerváltás után is ismerem őket. Náluk jobban csak a Fiatal Baloldal erőtől duzzadó, vállalkozó-politikusai és politikus-vállalkozói zavarnak. Szó, ami szó, erős hányinger kerülget. Most az ifjú fibesek kitalálták, hogy "egyeztetést" kezdeményeznek Molnár Lajos egészségügyi miniszterrel annak érdekében, hogy "az új szabályozás ne járjon az érettségiző és továbbtanulásra váró fiatalok érdekeinek sérelmével". Ne tessék azt gondolni, hogy ez valamilyen szocialista politikus-óvoda nevelési programjának része! Egy frászt! Ezek a fiúk és lányok komolyan gondolják, hogy bennünket, átlagállampolgárt teljesen hülyének lehet nézni, és tényleg bele lehet nekünk beszélni, hogy az egészségügy privatizálása, a benne lévő pénz át-szívása a magánkasszákba, az nem politikai kérdés, azaz nem hatalmi kérdés, hanem szakmai, ahol egyezkedni lehet. By the way, nem tudom ki látta a reklámjukat? Vörös színű óvszer, mondván a vörös a biztonság színe. Csak egy megjegyzés, ha az óvszerük is ilyen állott, mint a szövegük, régen rossz annak, aki hisz benne és használja.
A szakszervezeti vezetőket mi szüljük
Nézem a TV-t. Angol szakszervezeti vezetők, akikről valaha azt tanultuk, hogy a brit tőke legjobb kiszolgálói, most olya-nokat nyilatkoznak, hogy Magyarországon csak a Munkáspártban lehetnének tagok.
Lehet-e szakszervezeti vezetőket importálni? A válaszom az, hogy nem lehet! A tőkések jönnek maguktól, a szakszervezeti vezetőket nekünk kell megszülni, felnevelni, harcra edzeni. Magyarországon még nem dühöng az osztályharc, de azért valami megmozdult. Minap a repülőtéri dolgozók követeltek nagyobb bért. A pedagógusok népi kezdeményezésbe kezdtek, aláírást gyűjtenek. Jócskán van azonban még mit tenni. Az e-BérBarométer tavaly felmérést készített arról, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek tárgyalásai mennyire érintik a dolgozók fizetését és munkakörülményeit. Jó hogy a megkérdezettek 42 százaléka tudta, hogy miről van szó, sőt úgy nyilatkozott: a kollektív alku igenis, befolyásolja bérét és munkakörülményeit. Az emberek 38,7% -a szerint viszont - tárgyalás ide, tárgyalás oda - neki nem lesz se jobb, se rosszabb. Az is elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 19,2 %-nak halvány elképzelése se volt az ügyről. Persze, igaz, hogy a kapitalizmusban az osztályharc csak az első látásra egyszerű. A furcsa az, hogy éppen az nem harcol, aki csak ennek árán számíthat jobb életre. Legalább is, amíg rá nem jön az igazságra!
