RÁKOSI MÁTYÁS AMAGYAR KOMMUNISTA PÁRT VÁLASZTÁSI NAGYGYULÉSÉN
CSEPELEN. 1947. AUGUSZTUS 3.
A Tanácsköztársaság 88. évfordulón tartott emlékünnepségen Thürmer Gyula, beszédében méltatta Rákosi Mátyásnak a magyar és nemzetközi munkásmozgalomban játszott szerepét. Ezúttal nem bűneiről esett szó, hanem érdemeiről. Kik horkantak fel a hír hallatán?
Nos, azok, akiktől sok munkáspárti tag még ma sem számít ilyen reagálásra. A Népszava (március 24.) majd a Magyar Narancs (március 29.) munkatársai tollat ragadtak, hogy kifejezzék mélységes felháborodásukat. Az igazi csemege Bolgár György úr volt, aki műsorában (március 23.) azt az embert választotta beszélgető partnerének, aki megannyi kárt okozott a Munkáspártnak, Vajnai Attilát. Vajnai úr nem maradt adós, elhatárolódott Thürmertől is, Rákositól is.
Azt egészen természetesnek tartom, hogy a tőkés világ haszonélvezői a kommunistákról (akárkiről legyen is szó) úgy nyilatkoznak, mint apagyilkosokról és gonosztevőkről. Ez utóbbiaknak hamarabb megbocsátanak, mint azoknak, akik termelési eszközeiktől (létalapjuktól) fosztották meg őket. Ám, nekünk, kommunistának más etikai és politikai értékrendünk van. Mi a magántulajdont, a kizsákmányolást tekintjük emberiség ellen elkövetett vétségnek. Ezért nem sok ügyet vetünk a polgárság sirámaira.
Rákosi Mátyás életművének megítélésénél azt kell mérvadónak elfogadnunk, hogy mint kommunista mit tett a dolgozók érdekében. (Mivel nem vagyunk jezsuiták, természetesen az alkalmazott módszereket sem becsüljük le). Életét nem lehet egy monolit folyamatnak tekinteni. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályáját sem szabad csak az Áchim András-ügyre, vagy a húszas évek fajvédői tevékenységére korlátozni - figyelmen kívül hagyva a második világháború alatti antihitlerista kiállását és mártíromságát. Rákosi Mátyás az ötvenes években dogmatikus és szektás politikájával, a törvényesség mellőzésével, voluntarista gazdaságfelfogásával kétségtelenül sok kárt okozott a szocializmus imázsának. Ebben az időben elkövetett hibáit bírálnunk és elítélnünk kell. Ha azonban tudományosan, tárgyilagosan és komplexen vizsgáljuk a húszas-harmincas-negyvenes években folytatott tevékenységét, el kell ismernünk nagy érdemeit.
Amennyiben "csak" lexikális felsorolással ecseteljük a fent jelzett korszakban teljesített megbízatásait, bebizonyosodik, hogy egy nagy formátumú, elkötelezett forradalmárral van dolgunk. Ezúttal mellőzzük előéletének vizsgálatát. A "mindössze" 28 esztendős Rákosi Mátyás a Magyar Tanácsköztársaságban először kereskedelmi népbiztos-helyettes, majd a szociális termelés népbiztosa lett. Jelentős szerepe volt a munkáshatalom honvédelmi harcaiban, júliusban pedig már a Vörös Őrség országos parancsnoka. A Tanácsköztársaság megdöntése után, a bécsi internálásból való szabadulását követően a Szovjetunióba emigrált. 1920-l924 között a Kommunista Internacionálé (KI) munkatársa, aki ebbeli minőségében részt vett több európai kommunista párt megszervezésében. Ez olyan feladat, mely nagy körültekintést és mozgalmi jártasságot igényelt. Ott volt a KI II. kongresszusán, ahol beszámolt a Magyar Tanácsköztársaság eredményeiről és hibáiról, így téve közkinccsé szocialista forradalmunk tapasztalatait.
A Kommunisták Magyarországi Pártjának l925-ös I. (bécsi) kongresszusa a párt Központi Bizottságának tagjává választotta. Még ebben az évben Magyarországra küldték, hogy az illegalitás körülményei között részt vehessen az MKP létrehozásában. E feladat teljesítésével az életét kocáztatta. A horthysta hatóságok elfogták és statáriális ítélőszék elé állították. A nemzetközi és magyar közvélemény tiltakozásának hatására "rendes" bíróság elé került, mely 8 és félévi fegyházzal sújtotta. Ennek letöltése után azonban nem bocsátották szabadon, hanem l919-es tevékenységéért életfogytiglani fegyházra ítélték. A bíróságon elmondott "védőbeszédeit" a vád képviselői lenyűgözve hallgatták. Összesen l6 évet töltött börtönben.
A Szovjetunió segítségével szabadult l94l-ben. Itt élére állt a magyar kommunista emigrációnak. l945 januárjában tért haza, s közmegegyezéssel - figyelembe véve érdemdús múltját és gazdag tapasztalatait - a párt vezetője lett. Ezt követő munkássága már nem ilyen egyértelmű: "regnálását" súlyos ellentmondások és vétkek terhelték meg.
Elkényelmesedett, fejébe szállt a dicsőség és a szovjet vezetők gyakorlatát másolva "bűnbe esett ". Ha azonban egész életművét vesszük figyelembe, nem tagadhatjuk ki a magyar kommunista mozgalomból, és tisztelettel adózunk a példamutató párthűségének, valamint érdemeinek
