A kormány propagandakiadványai a hatalom érzéseit, félelmeit is tükrözik. Az utóbbi hetekben jól felizgatták magukat a hivatásos magyarázóemberek és beszéd-visszaböfögők. A gyurcsány-brancs talpnyalói.
Szász Istvánt szörnyen felbosszantotta Thürmer Gyula és az, hogy egyre többen vagyunk és kivált az, hogy egyre fiatalabbak vagyunk. Látják, érzik, hogy baj van, hogy a többség lassan elindult, távolodik a szakadék szélétől. Nem akarunk öngyilkosok lenni! Akkor sem, ha ezt sugallják nekünk. Szász úr beboríthatja Népszavival az egész földtekét, és Németh-urak rekedtre beszélhetik magukat a hitgyülibe és annak tévéjébe. Mi úgyis megmaradunk! Dél-Amerikától Európáig lobognak a vörös zászlók. Észrevették, hogy hervadozik a szegfüvük és a lejárt lemez is csikorog. „Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!“ - írja József Attila. Mintha nekik szólna. Szász úrnak és klónjainak. Nekik, akik Rákosival ellentétben - aki évekig ült börtönben elveiért - köpönyeget fordítottak és eszmét cseréltek. Rákosi sok hibát követett el, de a krásznodári száműzetésben is hű maradt korábbi meggyőződéséhez. Nem tudom miért bűn idézni. Talán ki kellene törölni a történelem nem szeretem-oldalait? Ideges a hatalom! A magyarázóemberek ostobaság-torzói, mint a lejárt szeméthús tornyosulnak és egyre eladhatatlanabbak. Kapkodás jellemzi az egész gyurcsányi politikát. A legitimitásán őrködő janicsárok pedig beindultak. Most már orrvérzésig...
