Április elejétől megjelenik az új színes, nyomtatott Szabadság. Óriási dolog! A Munkáspárt tagsága talált önmagában emberi és anyagi erőt arra, hogy a lapot megjelentesse. Nem csupán megoldottuk a feladatot, hanem új módon oldottuk meg. Az új Szabadság legfontosabb újdonsága éppen az, hogy a párt tagjai maguk gyűjtik az előfizetőket, és maguk is juttatják el a lapot minden héten az előfizetőknek. Ez a módszer szokatlan a magyar munkásmozgalomban. A szocializmus évtizedei alatt nem kellett küzdeni sem a Szabad Népért, sem a Népszabadságért. A pártnak volt pénze nagy példányszámban kiadni, mi meg megvettük az újságosnál. Az új Szabadság kiadása, terjesztése, az erre épülő szervezés nem csak gyakorlati, de fontos elméleti kérdés is.
Mit nyerünk az új szabadsággal?
A tőkés propaganda elméletileg és gyakorlatilag is lefegyverez bennünket, amikor azt sugallja, hogy az újság egy áru, amit meg lehet venni. Vannak elvtársaink, akik a Szabadsághoz is így állnak. Észreveszik a legapróbb sajtóhibát, de nem látják a lényeget. A lényeg pedig az, hogy az új Szabadság a Munkáspárt eszmei-politikai fegyvere, a párt szervezésének és utánpótlása megteremtésének eszköze.
Az új Szabadság fontos eszmei-politikai fegyver, az agitáció és propaganda eszköze. Ma az egyik legfontosabb eszköz, hogy saját tagjainkkal megértessük a helyzetet, de arra is, hogy a dolgozó embereket felvilágosítsuk.
Az új Szabadság segít szervezni a pártot. Az a párttag, aki képes előfizetőket gyűjteni, az tud beszélni az emberek nyelvén, tud agitálni. Nekünk pedig ilyenekre van szükségünk! Nem kevésbé fontos feladatot látnak el a párt futárai, akik a Baross utcából elviszik a lapot. És fontos az utolsó láncszem is, amikor a helyi szervezet futárja elviszi a lapot az előfizetőnek. Ha ezt minden héten meg tudjuk tenni, ez azt jelenti, hogy a pártnak van élő, működőképes szervezete. Ha lesz erős szervezetünk, képesek leszünk összegyűjteni a kopogtatócédulákat, képesek leszünk mozgósítani, képesek leszünk harcolni.
A Szabadság a párt utánpótlását segít megteremteni. Ha valaki előfizet a lapra, azt jelenti, hogy az átlagosnál jobban érdeklődik a Munkáspárt iránt. Még nem lép be a pártba, még nem lesz aktivistánk, de már létrejön egy rendszeres, szervezett kapcsolat a párt és közötte. Ha a párt helyi szervezetei ügyesek, ez a kapcsolat mélyülhet, és eljöhet az az idő, amikor az előfizető belép a pártba, vagy aktivistánk lesz. Nem túlzás azt mondani, hogy most a Szabadságtól függ a párt jövője. A Szabadságra ezért ne tekintsünk úgy, mint egyre a sok újság közül. Ez a mi újságunk! Ez a mi fegyverünk, amit hasznosítanunk kell. A Szabadság nem oldja meg minden gondunkat, ez igaz. De ez a fegyver ma a kezünkben van, használni kell, nem várhatunk csodákra. Lenin erről így irt: "Ha nem nevelünk erős helyi politikai szervezeteket, mit sem fog érni a legkitűnőbb országos lap sem. Tökéletesen igaz. De éppen az a bökkenő, hogy az országos lapon kívül nincsen más eszközünk erős politikai szervezetek nevelésére."
Mit mond erről Lenin?
„A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is". Ezek Lenin szavai, amelyek ma időszerűbbek minden korábbinál. Lenin rámutatott arra, hogy a párt újságját terjesztő aktivisták nem születnek, ki kell nevelni őket: "minden kiemelkedő, tehetséges munkást támogatnunk kell abban, hogy hivatásos agitátorrá, szervezővé, propagandistává, sajtótermékek terjesztőjévé stb. stb. váljék." Ugye, hogy mennyire időszerű? "Szükséges, elengedhetetlenül szükséges és elsősorban szükséges, hogy kiszélesítsük ezt a területet, hogy rendszeres közös munka alapján tényleges kapcsolatot létesítsünk a városok között, mert a széttagoltság lenyűgözi az embereket, akik "mintha veremben ülnének" (az "Iszkrá"-hoz intézett egyik levél írójának kifejezése szerint), nem tudják, mi történik a nagyvilágban, nem tudják kitől tanuljanak, hogyan szerezzenek tapasztalatokat, miként elégítsék ki széleskörű tevékenység utáni vágyakozásukat." Ugye, ismerős! Ugye, hogy sok szervezetünk mennyire gyengének érzi magát, mert egyedül van? Végül Lenin arra mutat rá, hogy a pártlap és a terjesztési rendszer a pártot teszi szervezetté, harci erővé: "Az egyes városok közötti érintkezés, amit megkövetel forradalmi ügyünk, ma még a legnagyobb ritkaság és mindenesetre kivétel; akkor ez az érintkezés szabállyá válna és magától értetődően nemcsak az újság terjesztését biztosítaná, hanem a tapasztalatok, kicserélését is. A szervezőmunka egyszeriben sokkal szélesebbé válna, és az egyik sikerei az ország másik végén dolgozó elvtársakat állandóan további tökéletesedésre, a készen kapott tapasztalatok felhasználására serkentenék."
