Hajdú Józsefet, az egykori ifjúsági mozgalomban serte-pertélő barátomat kérdezem, milyen zászlóra gondol? Arra, amelyiket az úttörőtáborban minden reggel felvontunk és minden este levontunk, tisztelgés és dobpergés kíséretében?
- Ezt a kérdést valamikori angyalföldi KISZ-titkártól hallottam. A kérdés ma már inkább az, milyen ifjúsági szervezet is volt a KISZ, a "nagy generáció", a hippi-korszak, a 60-as, 70-es évek KISZ-e, és mivé lettek mára az akkori KISZ-vezetők.
- Ez talán egy szerves fejlődés volt?
- Akár lehet az is. Az 50-60-as években a néphatalom gondosan vigyázott arra, hogy a KISZ és más szervezetek fejezzék ki az akkori társadalom osztálybázisát, a munkásságot. A vezetők kiválasztásánál ügyeltek arra, hogy ne szakadjanak el osztályuktól, zsigerből érezzék azt. A KISZ tagsága természetesen folyamatosan változott. Magamat a harmadik hullám részesének tekintem.
- A 80-as évek közepén, az egyik főiskolán használták először azt a kifejezést, hogy "a mozgalmi létrán felkapaszkodott KISZ-vezetők". Volt ennek valóságtartalma?
- Annak idején jómagam és még sokan velem együtt azért küzdöttünk, hogy elsőkként lehessünk az ifjúsági szervezet tagjai. Egy jó úttörőszervezetből kerültünk, szinte gyerekként egy melós közegbe. Ami ezután jött, az volt a valóság. Nagyobb részben megtaláltuk az örömöt, de volt, amikor nem. Szó, ami szó tanárom a katedráról jól látta, hogy hány akkori és mai "azonos nevet viselő" liheg egy VIT-delegációban, hányan viselkednek a szovjet-magyar baráti fesztiválok felkent bölcseiként. A köznyelv nemes egyszerűséggel a 2-es villamosos körnek aposztrofálta őket. Életük a Közgáz, az ELTE BTK érintésével a Tervhivatal, a KISZ KB, a párt KB körül mozgott. Ez idegen volt a mozgalomtól, de sajnos ez a kör ellepte a KISZ-apparátust. Üzemet belülről csak külföldi delegációk kíséretében láttak.
Olyan káderek nőtték ki magukat, akik szélkakasoknak jobban beillettek volna. Egy - korabeli szóhasználattal élve - normális KISZ-es minden bizonnyal megkérdezi: ennek a Gyurcsány Ferencnek, ennek a Nagy Imrének, ennek a Nagy Sándornak a dumája mintha megváltozott volna. Megkérdezi magától, hogy nahát, amikor még együtt söröztünk, akkor még nem azokat mondták, mint amiket ma rizsáznak. Amikor együtt hajtottuk a legcsinosabb leányos üzem titkárát, még nem a meggazdagodás volt a célkitűzés. Akkor, amikor az érdekvédelemért harcba szálltunk, még a társainkért küzdöttünk, nem a saját hatalmunkért.
Valószínű a jugoszláv Gyilásznak, ha módosultan is, de igaza volt. A rendszer megoldatlan problémája lett, hogy a Jászai Mari téri székház legfelső emeletein, majd az Újpesti rakparton, az önálló KISZ-központban az osztálybázistól elszakadt új osztály grundolódott. Míg mai pártunk egyik alelnöke a legelkötelezettebb és legszigorúbb tanár hírében állt, küzd, mint anno, addig ez az új osztály visszakanyarította magát a tőke színterére. Ma a nagytőke megjelenítői lettek. Ha egyszer ismét hatalomra kerülünk, nyitottabb szemmel kell járni!
- Ma idősebbek és fiatalok egyaránt csodálkozhatnak ezen. De milyen is volt a hazai ifjúsági mozgalom legsikeresebb szervezetének belső élete?
- A KISZ, mint a munkahelyen és iskolában működő szervezet nem egyszerűen a fiatalok közös időtöltése volt. Mint politikai szervezet, feladatának tekintette a politizálást, tehát a tájékozódást és a véleményformálást. A munkahelyeken az okos igazgató tudta, hogy a KISZ által mozgatott ifjúmunkás-akció, a fiatal értelmiségiek klubja friss szelet visz a termelés folyamatába.
- A KISZ nem egyszerűen a párt gyerekszobája volt?
- Emlékeimben élénken él, hány helyen csapta ki a biztosítékot, amikor a KISZ-szervezet elvégezte azt a munkát, amelyre az adott helyen a pártalapszervezet képtelen volt. Az üzemi négyszög, amely a korszak közvetlen-demokrácia felfogásának új eleme volt, nem azért volt valóságos intézmény, mert a törvény így rendelkezett. A tehetséges melós fiatalok őszinte, kendőzetlen cselekvése töltötte meg tartalommal. Akkoriban sok munkásfiatalt állítottak fel a satupadtól, és elküldték tanulni. Ma ilyen lehetőség nincs.
- Érett-e egy tinédzser a politizálásra? Persze, nem a mai értelemben…
- Az oktatás intézményeiben a KISZ-nek sajátos tartalma volt. A tanulmányi évek alatti tagsági viszony a politizálás mellett az életkornak megfelelő elvárásokat is támasztott tagjai iránt. Meg lehet mosolyogni, pedig a közösségi munka, a szervezőmunka, az aktív részvétel a vitákban, az iskolai tanulmányi követelmények valamilyen szintű teljesítése, mégiscsak a normális élet alapkövetelményei voltak, s a KISZ a pozitív viszonyulásra mozgósított.
- Mennyire volt érdemes a KISZ-tagságot "megélni"? Volt a KISZ-nek az életkezdő fiatal tag számára valami fontos társadalmi mondanivalója?
- A KISZ a munkára neveléssel, az építőtáborok szervezésével az emberi kiteljesedésnek, az érték megérzésének-megértésének alapiskolája lett. Két csók között az a napi 6 óra munka sokaknak először mutatta meg, hogy a paradicsom vagy a barack nem az üzletben készül, és a kukorica sem terem önmagától, mint ahogy a termelőüzemben sem beszélgetéssel telik a nap. Nem tagadhatja az a több ezer ma még élő és akkor lakáshoz jutott - valószínűleg ma is csak "mezei"- ember, hogy az első kulturált életkörülményét, az első lakást a KISZ szervezésében kapta, a kalákában megépített ház a társak önzetlen segítségének eredménye.
A KISZ égisze alatt nemcsak politikai alapszervezetek működtek, hanem pl. művészegyüttesek is. Ezrek adták tehetségüket a KISZ "Ki Mit Tud?" kulturális seregszemléhez, melyből táplálkozva mára a liberalizmus madarai is elég jól elrepkednek. Volt olyan időszak, amikor Angyalföldön 51 ifjúsági klub működött, ahol heti több alkalommal volt - zsíros kenyér kíséretében - izgalmas klubprogram.
Mint ahogy a KISZ anno tömegsportot csinált százezreknek, szinte mindenkinek megadta az egészséges életmód közösségi kereteit, addig a mai sportvezérek egy karosszékből milliókat hülyítenek egy reménytelen olimpia illúziójával. Vagy - kizárva a fiatalok többségét - a sportot súlyos pénzekért. egészség-rekreáció néven fittness szalonokba terelik..
- Bizonyára voltak, akik úgy élték meg a szocializmus korszakát, hogy akármihez nyúlnak, nincs menekvés a "gépezetből". Jelen volt a "szellem" az iskolában, a munkahelyen, a szórakozóhelyen, a lakásokban?
- Abban az érában úgy gondolkodtak, hogy az ember fiatal korában épüljön, fejlődjön - felnőtt korában pedig hasznos munkát végezzen a felhalmozott tudása birtokában, vegyen részt a közös cél elérésében, a szocializmus építésében, álljon az élére a különböző szinteken. Ma csak a sodrásnak ellenállók épülnek és fejlődnek fiatalon, csak az árral szemben úszók kapcsolódhatnak be az értelmes munkavégzésbe felnőtt korban - míg a többségnek a céltalan csellengés vagy a birkanyájban dagonyázás, esetleg a csőcselékben való öntudatlan kiabálás lehetősége közötti választás van felajánlva.
- Hajdú elvtárs, megváltoztunk vajon mi magunk is?
- Akkor, amikor a világot mi magunk akartuk megváltani, még irtóztunk attól, aki hülyíteni próbált. Hát ez a tulajdonságunk ma is megmaradt!
Hajdú József visszaemlékezését inspirálta Botta Melinda
