A 22. kongresszus után elindítottuk a pártoktatást. Tanultunk az eddigi kísérletekből. Nem az egész párttal kezdtük, hanem a vezetőkkel. Nem külön fórumokat találtunk ki, hanem az elnökségi, vezetőségi ülések kötelező pontjaként képzeltük el. Nem vitaköröket akarunk rendezni, hanem tanulni akarunk. Egyes helyeken megértették a lényeget: tanulni kell! Azoknak is tanulniuk kell, akik valaha már kijárták az ilyen iskolákat, egyszerűen azért, mert más világban élünk, a kapitalizmusban. Más helyeken elvtársaink elkezdték magyarázgatni, hogy ők már mindent tudnak. Megint másutt visszaestek a régi hibába. Azon nyomban vitakört indítottak. Félreértés ne essék, vita kell! De most az új ismeretek megszerzésén van a hangsúly, amelyek nélkül nem boldogul pártunk.
Most a vezetőknek kell tanulniuk
Bármilyen furcsa is, maga a pártoktatás is az egyik lényeges elméleti kérdés. A kongresszusunkon is idéztük Mao Zedong, a kínai forradalom vezetőjének szavait: "Valamennyi vezető pártfunkcionáriusnak igen aktívan kell részt vennie a tanulásban, s különösen nagy szorgalommal kell tanulniuk a Központi Bizottság tagjainak és a legfelsőbb pártvezetőknek. Az a párt, mely úgy vezeti a nagy forradalmi mozgalmat, hogy nem ismeri a forradalmi elméletet, nem ismeri a történelmet, nem érti alaposan a gyakorlati mozgalmat - nem győzhet." Mao minden szavát megerősíti a mi pártunk tapasztalata. Hogyan tudjuk megmagyarázni az MSZP és a Fidesz osztályjellegét a tagjainknak, sőt az embereknek, ha mi magunk nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi az osztály? Hogyan tudjuk megértetni a forradalmi harc szükségességét, ha nem vagyunk tisztában a marxizmus három összetevőjével, ha nem tudjuk, mire tanít a dialektikus materializmus, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus?
Az elmélet a mozgalom tapasztalata
A Munkáspárt 1989-ben soha korábban nem látott feladatok elé került. Minden új volt. Szocializmus helyett kapitalizmus, hatalmon lévő párt helyett ellenzéki párt. Nem tudtuk, hogy mit jelent a polgári demokratikus választási rendszer, az utcai gyűlés, a népszavazási aláírásgyűjtés, a napi agitáció. Sok mindent megtanultunk saját bőrünkön. Sok minden tanultunk más pártok tapasztalataiból. Ilyen az is, amit Lenin műveiben olvashatunk az orosz pártról, amely hozzánk nagyon hasonló viszonyok között oldott meg nagyon hasonló feladatokat. Az egykori cári Oroszország munkásait semmivel sem volt könnyebb felvilágosítani, mint a mai magyar munkást. Leninnél rengeteget olvashatunk a pártszervezés, az utánpótlás gondjairól, vagyis arról, ami a mi problémánk is. Az elindított pártoktatás ezért nem egy elvont, tantermi foglalkozás, hanem mindennapos harcunk része.
Elméleti tudással lehet a betegséget legyőzni
A 2006-évi választásokon a Munkáspárt rosszul szerepelt. Miért? Azért, mert nem állítottunk elég jelöltet. Miért nem állítottunk? Azért nem, mert a Vajnai-féle pártellenzékkel másfél évig csatáztunk, és sokan ennek ellenére nem értették meg a pártellenzék jellegét, vagyis azt, hogy ez a társaság a nem létező fasiszta veszélyre hivatkozva kibékül az egyik tőkés párttal, támogatja az MSZP-t, ezzel lényegében támogatja a kapitalizmust. Megérthettük volna előbb is? Igen, megérthettük volna, ha nem felejtettük volna el a marxista tanításokat a pártról, a revizionizmusról, az osztályharcról, ha kellő marxista tudás alapján ítéltük volna meg az eseményeket.
Emlékezzünk csak, hogy sokan elvtársaink véget nem érő belső lelkizéssel akarták a problémát megoldani. Nem emlékeztünk arra, amit Sztálin írt: "Az az elmélet, mely szerint az opportunista elemeket párton belüli eszmei harccal kell >>legyűrni<<, mely szerint ezekkel az elemekkel egy párt keretében kell "megbirkózni": rothadt és veszélyes elmélet, mely a pártot bénulással és krónikus sorvadással fenyegeti, a pártot az opportunizmusnak kiszolgáltatja, a proletariátust forradalmi párt nélkül hagyja, a proletariátust megfosztja legfontosabb fegyverétől az imperializmus elleni harcban."
Bennünket nem fosztott meg teljesen, de tavaly majdnem a párt halálát okozta. A betegség kiújulása ellen védekeznünk kell, ennek módszere pedig a marxizmus tanulása. Használjuk ki, tehát, azt a lehetőséget, amelyet a 22. kongresszuson bevezetett pártoktatás jelent
