Kádár János és Kim Il Sung, a KNDK vezetője egyidősek voltak. Kim Il Sung,
vagy ahogyan korábban írtuk, Kim Ir Szen, egyaránt 1912-ben születtek. A koreai
államférfi április 15-én, Kádár János május 26-án.
Kim Il Sung és Kádár János Budapesten 1984-ben
A magyar-KNDK viszony évtizedeken át meglehetősen feszült volt. Az
50-es években magyar önkéntesek is segítették a koreai nép USA-ellenes harcát,
sőt egy egész magyar kórház is létesült. Az 1960-as évektől azonban megromlott a
szovjet-koreai viszony. A szovjet vezetés nem nézte jó szemmel a politikai és
ideológiai kérdésekben önálló utat járó koreai politikát. Ahogy ez akkoriban
szokás volt, a szovjet-koreai összeveszésből mindjárt az lett, hogy megromlott a
magyar-KNDK viszony is, noha kifejezetten kétoldalú alapon semmi ok nem volt a
veszekedésre.
Az 1980-as évekre ez a helyzet tarthatatlanná vált. Kádár János, az MSZMP
főtitkára sem tudott kitérni a koreai kezdeményezés elől, és ‘84 júniusában
Budapesten fogadták Kim Il Sungot. Több évtizedes fagyos viszony után, vajon
miről lehet beszélni a kocsiban? Ez a kérdés gyötörte Kádár Jánost, amikor a
koreai vezető elé ment. Végül Kádár megtalálta a józan paraszti megoldást. Maga
áprilisi, én meg májusi vagyok! -fordult a nem kevésbé tanácstalan Kim Il
Sunghoz. Leküldhet engem gyufáért! Mondta Kádár már mosolyogva. A tolmács
fordított, de Kim Il Sung nem értette a szokatlan magyar mondást. A beszélgetés
azonban elindult, s ez volt a lényeg.
Igaz, a koreai szakértők még sok álmatlan éjszakát töltöttek annak
megfejtésével, vajon milyen rafinált kódolt üzenetet fogalmazott meg Kádár, ami
egy pillanat alatt enyhülést eredményezett a két nagy ember viszonyában.
Kim Il Sung 1912. április 15-én született. Kim Ir
Szen Kim Szong Dzsu néven látta meg a napvilágot Phenjan közelében egy
parasztcsalád három fia közül a legidősebbként. A család a japán megszállók
elől Kínába menekült, Kim itt járt iskolába. Forradalmi tevékenység miatt 17
évesen letartóztatták, szabadulása után japán-ellenes gerilla csoportokban
harcolt.
1931-ben lépett be a Koreai Kommunista Pártba. Mandzsúria japán megszállása
után partizáncsapatot szervezett, mely vezetésével népi-forradalmi
hadsereggé fejlődött, s számos csapást mért a megszállókra. 1948-tól a
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának az elnöke, 1949-től
a Koreai Munkapárt elnöke. Ő volt az 1950-1953-as koreai háború idején a
néphadsereg főparancsnoka. 1972-től államelnök.
Kétszer járt Magyarországon: 1956 júniusában és 1984-ben.
1994. július 8-án szívroham következtében hunyt el. Holttestét mauzóleumban
helyezték el.
