Kikaptunk nemzetközi porondon. Nem annyira labdarúgásban, mint inkább
politikában. Ezért nem kell nagyon elkeseredniük a magyar sportrajongóknak!
Az UEFA döntése alapvetően nem a magyar sport helyzetét minősíti. Nagyon nem is
kell minősíteni, mi magunk is tudjuk, hogy milyen. Talán 2012-ig felépült volna
annyi stadion, amennyi kell, legfeljebb az utolsó percben, mint ahogyan a
Margitszigeti uszodával történt. Talán a pénz is meg lett volna. Egy azonban
biztos nem változott volna. 2012-re sem lenne magyar labdarúgás. Ha komolyan
akarnánk, hogy legyen, már régen el kellett volna kezdeni. Nem kezdtük. Ennyi! A
többi politika, ráadásul nagypolitika, nagyhatalmi politika.
A belarusz elnöki palota - nyugalomban
A 2012. évi Európa Bajnokság rendezésére eredetileg öt pályázat érkezett be,
a 2005. november 8-i, máltai szelektálás alkalmával a törököké és a görögöké
kiesett. A végrehajtó bizottság akkori állásfoglalásakor az olasz kandidálás 11,
a magyar-horvát kilenc, az ukrán-lengyel pedig hét voksot kapott. A törökök hat,
a görögök két szavazattal búcsúztak. Most mi nem kaptunk egyet sem, az
ukrán-lengyel győzött az első fordulóban. Mi történt 2005 óta?
Ukrajna, amely 17 éve vesz részt önállóan a nemzetközi politikában és a
labdarúgásban is, stratégiai fontosságú az USA-nak, az EU-nak, a NATO-nak. Amíg
Ukrajna önálló és nem csatlakozik Oroszországhoz, Putyin birodalma csak félkarú
óriás. Ukrajna katonát, emberanyagot ad a NATO számos háborús kalandjához, amire
a nyugat-európai NATO-tagok is vonakodnak áldozni. És akkor még nem is
beszéltünk arról, hogy hány olaj- és gázvezeték megy át Ukrajnán. Ukrajna 48
millió lakosával tehát fontos a nyugatnak, fontosabb, mint Magyarország, a maga
alig 10 millió emberével.
2004-ben az USA ezért megszervezte a Narancsos Forradalmat, s a nyugat-barát
Juscsenkó kezébe tette a hatalmat, de kiderült, hogy ezzel nincs vége. A helyzet
most megint rendkívül feszült. Két eset van. Vagy feldarabolják Ukrajnát, és
lesz egy nyugat-barát rész, és egy oroszbarát rész, vagy egységes Ukrajna marad,
de ez az általános nemzetközi erőviszonyok miatt nem lehet oroszbarát. Akkor
viszont tűzzel-vassal, és ha kell foci-EB ígéretével is meg kell erősíteni az
USA-barát erőket. Bármilyen furcsa, az ukránok erősítése most orosz érdek is.
Oroszország egy-egy gázháborút még elvisel, de aligha tudna vállalni egy igazi
háborús konfliktust a Nyugattal.
Aztán itt van Lengyelország, 39 millió lakosa van, a legnagyobb a kelet-európai
NATO-tagok között. Nem is értem a magyar kormányt, hogy mire számított a
magyar-horvát jelentkezéssel azok után, hogy meghallotta a lengyelek pályázatát.
Eleve esélytelen volt. Lengyelország ma az USA meghatározó szövetségese a
térségben. Lengyelország nem csak a legtöbb katonát adja a közös akcióhoz, de
stratégiai helyzete van mind Belarusz, mind Ukrajna sorsának eldöntésében. A
lengyel területen elhelyezendő rakétarendszerek nélkül az USA nem tud
felkészülni egy Oroszország elleni konfliktusra.
Az UEFA döntésének van belarusz-ellenes éle is. 2007 januárjában Bush a NATO
rigai csúcstalálkozóján félreérthetetlenné tette, hogy nem nyugszik bele abba,
hogy a mostani rendszer maradjon Belaruszban. Az EU folyamatosan nyomás alatt
tartja Lukasenkó elnököt. Csak azért nem szánják el magukat olyan fellépésre,
mint annak idején Milosevic ellen Szerbiában, mert - akármit is mondjon az USA -
Lukasenkót becsüli népe azért, hogy elfogadható életet biztosít számukra egy
olyan térségben, ahol mindenki rosszabbul él, mint korábban. S, persze, ne
feledkezzünk el arról sem, hogy az úgynevezett belarusz polgári ellenzék még
közelébe se jön az egykori szerb ellenzéknek, amelynek olyan "csatárai" voltak,
mint Djindjic, Draskovic vagy éppenséggel Kostunica. Ők el-el találták Milosevic
kapuját, a mostani belaruszok még csak nem is Lukasenkó térfelén játszanak.
Erősítsük a szomszédos Ukrajnát és Lengyelországot, mutassuk meg a belarusz
népnek, hogy mit kap az a nép amely hajlandó újabb narancsos forradalomra.
