Olaszországban gyakran megállnak a vonatok is, pedig igazából a pilóták
sztrájkolnak, a vasutasok csak szolidárisak velük. Ez a modern szakszervezeti
harc szervezett és hatékony formája. A magyar munkások ma még irigykedve nézik,
hogy milyen jól képesek védeni érdekeiket az EU más országainak munkásai. A
magyar szakszervezeteket 1990 után lényegében szétverték. A cél az volt, hogy ne
legyen erős szakszervezeti mozgalom, amely képes lenne küzdeni a mai
kapitalizmus ellen. Elhitették az emberekkel, hogy a magyar szakszervezet a múlt
maradványa. Elvették a vagyonukat. Politikailag egymással szembenálló
tömörüléseket hoztak létre. Elvették a jogaikat. Ez azonban nem mindig volt így,
és nyilván nem is marad mindig így. Mi is a szakszervezet?
A szakszervezet lényege
Lenin azt mondja: "A munkások gazdasági harcát szolgáló szervezeteknek
szakmai szervezeteknek kell lenniük. Minden szociáldemokrata munkás köteles a
lehetőséghez képest támogatni ezeket a szervezeteket és aktívan dolgozni
bennük." A szakszervezet arra szolgál, hogy a munkásnak legyen eszköze harcolni
a magasabb bérekért, a jobb munkafeltételekért. Ez a gazdasági harc, és a
szakszervezet ennek fegyvere. Lenin azonban már azt is mondja, hogy a párt
tagjainak dolgozniuk kell a szakszervezetekben, hiszen itt vannak érintkezésben
a munkások napi életével. Szerencsére mára a Munkáspártnak is több olyan aktív
korú tagja van, aki egyben szakszervezeti tag is, ki a húsosoknál, ki a
pedagógusoknál, ki a postásoknál, ki másutt.
A magyar szakszervezet születése
Az ipar megszülte a munkást. A munkás fokozatosan felismerte, hogy érdekeit
képviselnie kell, ha nagyobb bért, jobb munkafeltételeket akar. Így jöttek létre
Magyarországon a XIX. század második felében a segélyező és a szakegyletek. A
segélyező és a szakegylet legálisan tevékenykedő, a hatóságok által elfogadott
alapszabállyal rendelkező szervezet volt.
A munkások fokozatosan jöttek rá, hogy a tőkéssel szemben az egyik legfontosabb
fegyverük a sztrájk, a munkabeszüntetés. A sztrájk szervezése már lényegesen
magasabb formája a harcnak, mint az önsegélyezés, ezért más szervezeti formára
is szükség volt. Így jöttek létre a XIX. század végén, a XX. század elején az
első magyar szakszervezetek.
A szakszervezetek funkciói
A szakszervezetek eleinte érdekvédelmi és nevelői feladatokat is elláttak.
Lux Judit, a magyar szakszervezetek történetének kiváló ismerője erről így ír:
"A szakegylet létrejötte lehetőséget nyújtott nemcsak a gazdasági nyomorúság, a
politikai jogfosztottság elleni küzdelemben, hanem a kulturális kisemmizettség
elleni harcot is jelentette. A szakszervezetbe való belépés egyben igényt
jelentett a rövidebb munkaidőn, a választójogon kívül a szellemi életben való
felemelkedéshez. A szakszervezetek széleskörű kulturális tevékenységet
folytattak, a munkáskultúra alakítói lettek. Az első szervezetek alapvető
feladatuknak az oktatást tekintették. Az egyletekben nyelvtani, gyorsírási,
nyelvi tanórákat szerveztek, felolvasásokat tartottak. Nagy gondot fordítottak a
szakmai képzésre. Könyvtárakat alapítottak, énekkarokat szerveztek. Később a
művelődési igény kiegészült a politikai képzés igényével. A szakszervezetek
politikai előadássorozatokat tartottak.“
A szakszervezeti tömörülés
A szakszervezetek gyorsan rájöttek arra, hogy hatékony fellépéseikhez
szükséges erőiket összeadni. Az 1898-ban létrejött a Szakszervezeti Tanács,
melyet 126 szakmai egylet 23603 fizető taggal hozott létre, fő feladatának a
szakmai szervezetek kiépítését, alapszabályaik kidolgozását, a szervezett
munkások politikai nevelését, a munkássajtó terjesztését tekintette. Nem
véletlen, hogy 1990 után éppen az egységes szakszervezeti mozgalmat verték szét,
és teremtettek több szakszervezeti tömörülést, amelyek olyannyira szemben állnak
egymással, hogy még május elsején sincsenek együtt.
A kommunisták feladata: erősíteni a szakszervezeteket
Idézzük még egyszer Lenint: "Az öntudatos munkások, akik semmit sem
likvidálnak és a liberális befolyás ellensúlyozására tömörülnek, akik
osztályként szervezkednek, akik a szakszervezeti és egyéb tömörülés minden
lehetséges formáját fejlesztik, fellépnek úgy is, mint a bérmunka képviselői a
tőkével szemben, úgy is, mint a következetes demokrácia képviselői az
Oroszországban uralkodó egész régi rendszerrel szemben és minden engedménnyel
szemben, amelyet annak tesznek."
