MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Sajtószabadság MSZP-módra és az újságírói önérzet
Az elmúlt szombaton nem csak mi, munkáspárti emberek döbbentünk meg azon, hogy a
szocialista főpolgármester-helyettes puccsszerűen visszalapátoltatta Kádár János
meglévő csontjait a sírba. Gondolta, hogy ezzel a maga részéről az ügy le van
zárva. Hagy kiabáljanak a Kádár-hívők, majd abba hagyják! Nagyjából Gyurcsány is
ezt üzente a parlament előtt tüntetőknek tavaly ősszel. Na szóval, nem csak mi
döbbentünk meg, hanem az újságírók is. Sok fiatal van közöttük, akik azt
gondolták, hogy a sajtószabadság nagyjából azt jelenti, hogy mindent meg lehet
írni, ami nem titkos, sőt talán még azt is. Puff! Ez volt a pofon, amit a múlt
héten kaptak. Nem tudatták velük a gyors visszatemetést, nem engedték oda őket,
nem vették őket emberszámba. A hatalom tudatta az újságíró-társadalommal, hogy
hol a helyük. Nehogy már azt gondolják, hogy ők csinálják a politikát! Az
MSZP-módra értelmezett demokráciában ők csak kiszolgálók lehetnek, és nem
felelős társak az értékek továbbításában és a demokrácia finom mechanizmusának
működtetésében.
Terrorizmus magyar módra
Nincs még terroristánk. Tudom, hat évvel a New-York-i szeptember 11. után ez nem
szép dolog. Minden valamire való ország ki tudott már mutatni egy kis
terrorizmust. Nálunk az iszlám közösség szegény vezetőjét zsuppolták be, de
hamarosan kiderült, amit addig is lehetett tudni: semmi köze a terroristákhoz.
Na, a múlt hét óta van. Néhányan fegyveres robbantásra készülődtek. Eddig jó,
akár terroristák is lehetnének. Igen ám, de a beszélgetésüket kihallgatta
valaki. Az, aki velük ment a liftben. Innen jön a magyar hülyeség. Sok ilyen
filmet láttam már, de egyikben sem tárgyalják ki robbantási tervüket a liftben a
szomszéd néni előtt. Lehet, hogy csak bennünket néznek infantilisnek?
A párt és az író
A Munkáspárt környezetében kevés olyan ember van, akit az elmúlt két
évtizedben jobban tiszteltek, mint Moldova Györgyöt. Soha sem agitált a
Munkáspárt mellett, de szót emelt Kádár mellett, mindig eljött a júliusi
Kádár-ünnepségre, eleget tett számtalan munkáspárti író-olvasói meghívásnak.
Örültünk neki, és hálásak voltunk érte. Örültünk annak is, hogy megírta könyvét
Kádár Jánosról. A könyv egyes részleteit nem úgy látjuk, ahogyan a szerző, de
hallgatunk róluk, mert a mindent elárasztó, Kádárt gyalázó szennyáradat
közepette ennek nincs jelentősége. Hallgatunk arról is, amit a szerző könyve
végén már nem Kádárról mond, hanem rólunk, a Munkáspártról. Nem értettük, miért
volt szükség egy Kádárról szóló könyvben belerúgni a Munkáspártba, de átléptünk
rajta. Nem ez volt a lényeg.
Legutóbb a Nap TV-ben Moldova György azonban messzebb ment, mint bármikor
korábban. Lényegében helyeselte az 1956 utáni kivégzéséket, ami lehetne akár az
ő magánügye is, ha nevét nem emlegették volna annyiszor egy lapon a
Munkáspárttal, s így bizony kijelentéséből ránk is visszahullik valamennyi. De
még ez is elment volna a történelmi visszaemlékezés műfajában. Legutóbbi
megjegyzése azonban már tiszta aktuálpolitika volt. Durva aktuálpolitika.
"Nincs, az utolsó húsz évben senki se volt, aki annyit ártott volna a magyar
munkásmozgalom, a baloldal érdekeinek, mint Thürmer Gyula."
Sok mindent mondhatnék egy ilyen summás kijelentés kapcsán, de nem mondom. Mi,
akik benne élünk, akik életünket tettük fel a szocializmus szolgálatára, tudjuk,
hogy nem így van. Azt is tudom, hogy az emberek megállítanak az utcán, nem
ellenségesen, hanem szeretettel, félve a jövőtől, és szurkolva nekünk, nekem.
Sajnálatos persze, ha egy elismert író, akit sohasem bántott a Munkáspárt,
hirtelen azok hangját erősíti fel, akik gyűlölik a Munkáspártot, tagságostól,
elnököstől.
Ide írom a véleményemet, hogy az is láthassa, aki nem hallotta. A TV-2-ben
mondtam el, majd a Hír TV-ben is. A Nap TV-ben nem mondhattam el, mert nem
kérdeztek meg "Én azt gondolom, hogy a szerkesztők felelőtlensége volt egy
nagyon idős embert odahívni a televízió elé, és belevinni egy olyan szerepbe,
amit nem biztos, hogy egy fiatalabb korában vállalt volna. Moldova Györgyöt
eddig a magyar társadalom egy tekintélyes baloldali írónak fogadta el, azt
gondolom, hogy ez a tegnapi adás azért megrengette az ő társadalmi
elfogadottságát." Itt szeretném kérni Őt, az Írót, ne bántson bennünket! Én
elviselem az ilyes fajta támadást is, de nem mindenki képes erre elvtársaim
közül, akik nem azért vállalnak jelentős anyagi áldozatot, nem azért mondanak le
a szabadidejükről, nem azért kockáztatják munkahelyüket, hogy mások romboljanak.
