Naponta halljuk, hogy nálunk milyen nagy szabadság van. Érdemes egy cikk
keretében írni róla marxista megközelítésben. A filozófiai kislexikonban a
következőket olvashatjuk.
"A szabadság a felismert szükségszerűség és az ember ezzel összhangban álló
cselekvése, választási lehetősége és képessége az ember cselekvésében".
A meghatározásból kiindulva megállapíthatjuk, hogy a szabadság mértékét,
amellyel az ember adott korszakban rendelkezik, általában az határozza meg, hogy
milyen az adott társadalom fejlettségi foka, politikai rendje. Az ember ettől
nem különítheti el magát.
A mai kapitalista társadalomban a tőkés osztálynak az a szabadsága, hogy
rendelkezik jelentős tulajdonnal, szellemi ismeretekkel. A többség számára ez
viszont átváltozik a tőkések vagyongyarapodását növelő munkára.
Ezért az egyén szabadságának mások önkénye emel gátat. Az egyén szabadságának
mértéke a magántulajdon nagysága lett, az anyagi és a szellemi javak felett. Ez
bizony a többség szabadságát szorítja szűk korlátok közé, és egyidejűleg az
anyagi és szellemi forrásokat is elkótya-vetyéli.
Ezzel kapcsolatban Marx - Engels írásaiban a következőket olvashatjuk. "A
személyes szabadság csakis az uralkodó osztály viszonyai között fejlődött
egyének számára létezett és csak annyiban, amennyiben ennek az osztálynak az
egyénei voltak". (Marx-Engels Művei 3. köt. 63. o.)
Ezért, amikor a hatalom nagy hangon kürtöli világnak, hogy nálunk milyen nagy
szabadság van, gondoljanak Marx-Engels soraira. A szabadság csak azoknak az
embereknek valóság, akik anyagi lehetőségeik alapján ehhez hozzájutnak.
A többség számára a szabadság csak elvont fogalom, amivel igazából nem is tud
mit kezdeni. A napi megélhetési gondokkal küszködő ember sorsát az úgynevezett
szabadság sohasem fogja javítani.
Példának hozom fel, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya biztosítja a szabad
munkavállalás jogát, de sajnos munkahely viszont nincs.
A történelem során a haladó burzsoázia a "szabadság, egyenlőség, testvériség"
jelszava alatt szerzett támogatókat a feudalizmus ellen. Ezek az elvek azonban a
tőkés társadalomban sohasem valósultak meg és most sincs rá esély
Meggyőződésem, legyünk óvatosak az agymosással szemben, mert a szabadság
hangoztatásával a figyelmet akarják elterelni a napi megélhetési gondokról.
Horváth Sándor
Karcag
(A fenti cikk a Jász-Nagykun Munkás című lapban jelent meg.)
