A rendszerváltás döntő változást hozott a szakszervezet életében. A
rendszerváltás, mint láttuk korábban, azt jelentette, hogy a gazdaságban a
tulajdont elvették a munkástól, a gyár, a bank, a termelőeszközök zöme
magántulajdonba került. Politikai téren a rendszerváltás azt jelentette, hogy a
munkásság érdekeit szolgáló intézményeket megszüntették, vagy gyengítették. Ezt
történt a szakszervezetekkel is.
Hogyan verték szét a szakszervezeteket? Több eszközzel. Egyrészt, a
privatizációk nyomán megszüntettek másfélmillió munkahelyet, az iparban
lényegesen csökkent a munkások száma. Ráadásul, a privatizáció nyomán két új
elem is megjelent. Az egyik oldalon a rengeteg magyar kis- és középvállalkozás,
ahol nem nagyon van szakszervezet. A másik oldalon pedig a multik, ahol
igyekeztek meggyőzni a munkást, hogy nincs is szüksége szakszervezetre.
De volt más eszköz is. A korábban egységes szakszervezeti mozgalmat
megosztották. Külön tömörülésbe kerültek az értelmiségi dolgozók, megint másikba
a bányászok és mások.
Egyes tömörülések kifejezetten politikai alapon jöttek létre. Az egyes
ágazatokon belül több szakszervezet is létrejött. A pedagógusoknak is például
két szakszervezete van. Ahol nem egységes a szakszervezeti mozgalom, a tőkéssel
szemben nagyon nehéz fellépni.
A szakszervezetek vagyonát a rendszerváltáskor jórészt elvették. Eltűntek a
munkás művelődési otthonok, a sportkörök, és más formák, amelyekben korábban a
magyar dolgozók szerveződtek.
A tömegpropaganda az emberekkel elhitette, hogy nem is érdemes belépni a
szakszervezetekbe, mert ott csak korrupt, a szocializmusból itt maradt vezető
van. Ez részben igaz is volt. A szakszervezetek sokáig nem tudtak új vezetőket
találni, és ez a folyamat ma is tart.
A tőke megveszi a szakszervezeti vezetőket
A tőke a harc mellett alkalmaz a szakszervezetek ellen egy másik módszert is.
Megveszi a szakszervezeti vezetőket, beintegrálja a szakszervezeteket a saját
politikai rendszerébe.
Az MSZP parlamenti képviselői helyeket adott az MSZOSZ számos vezetőjének, akik
hajlandóak voltak támogatni a szocialista kormányok tőkés, munkásellenes
politikáját. Az emberek ezt látva, még inkább elfordultak a szakszervezetektől.
A szakszervezetek megvásárolt vezetői szembe fordultak a Munkáspárttal. 2000-ben
tüntetésre hívták a Munkáspártot a munkatörvénykönyve ellen, de megtiltották a
vörös zászló használatát. Az MSZOSZ-ben felszámolták a platformok rendszerét,
amely lehetővé tette, hogy a munkáspárti dolgozók véleménye is elhangozzék a
vezetésben.
"osztályharc-mentes" ország
Miért kellett a szakszervezeteket szétverni vagy gyengíteni? Azért, mer a
tőkések is tudják, amit Lenin tudott: "A munkások gazdasági harcát szolgáló
szervezeteknek szakmai szervezeteknek kell lenniük. Minden szociáldemokrata
munkás köteles a lehetőséghez képest támogatni ezeket a szervezeteket és aktívan
dolgozni bennük." A szakszervezet a tőkés ellensége, mert a tőke ellenfeleit, a
munkásokat erősíti. Ez volt a hatalomra jutott magyar tőkések közös érdeke. Volt
egy speciális érdek is, döntően a külföldi nagytőke érdeke. Miért jött hozzánk a
külföldi tőkés? Persze, azért is, mert kevesebbet kell fizetni a magyar
munkásnak, mint a németnek, miközben a magyar munkás képzettsége elég jó. De van
más ok is. Nyugaton a tőke sok energiáját veszi el a sztrájkok, szakszervezeti
megmozdulások elleni harc. A nyugati szakszervezeti mozgalom évszázados
gyakorlattal, rutinnal rendelkezik, és ki is használja a sztrájk fegyverét. A
multinak az volt jó Magyarországon, hogy itt szinte "osztályharc-mentes"
környezet volt.
Sztrájk alig volt, és alig van. A szakszervezetek szerepe minimális.
Lenin az orosz forradalmárok tapasztalata alapján azt tanította, hogy
"munkás-szakszervezetek, a munkás önképző- és illegális irodalmi olvasókörök, a
szocialista, valamint a lakosság valamennyi többi rétegében alakult demokratikus
körök" egész együttesére van szükség, amelyekben a tőke ellen lehet szervezni a
dolgozókat. Ezt nem akarja a magyar és a külföldi tőke, ezért korlátozzák a
szakszervezeteket, ezért gyakorolnak rájuk politikai és erkölcsi nyomást.
