Az olyan ember téved, aki szándéka, akarata ellenére helytelenül ítél meg
valamit, értékelése, mérlegelése közben valamilyen mértékben hibázik.
Vagyis a valóság félreismerése következtében téves ítéletet alkot. A tévedés
következményein többnyire az utólagos beismerés és megbánás sem változtathat.
A ránk települt honi kapitalizmus elmúlt tizenhét esztendejében szerzett
kedvezőtlen tapasztalatok súlyos társadalmi szintű tévedést valószínűsítenek. A
mind általánosabbá váló tömeges kritikai megjegyzések, elitélő vélemények,
méltatlankodások, sirámok pedig egyértelműen a tévedés beismerésének tényéről
vallanak.
Sokan mondogatják utólag, hogy bizony óriásit tévedtek, amikor a szocializmus
ellen fordultak, segítettek azt a rendszert kiakolbólítani a hatalomból, s a
helyébe léptetett tőkés államalakulat trónra ültetésétől reméltek az előzőnél
jobb életminőséget, reménytelibb jövőt maguknak. Az új politikai érában
megtapasztalták, milyen súlyos ára lett hajdani tévedésüknek.
Felületesen cselekedtek, amikor szekta-gondolkodással járultak a szavazóurnákhoz
racionális mérlegelés helyett. A hatalomra ácsingózó önjelölt ‘’prófétáknak,,
elhitték, hogy kizárólag a rablókapitalizmus lehet a hibák dolgában tudatosan
feltupírozott emberközpontú szocialista társadalmi rendszer -- jövendőt
felvirágoztató -- alternatívája. A mesterségesen felszított tömeges eufória
közepette képtelenek voltak időben fölismerni, hogy könyörtelen kizsákmányolás
és kilátástalanságba taszító munkanélküliség vár rájuk a farkastörvényekkel
szentesített polgári társadalmi rendszerben.
Jóvátehetetlen tévedésük ódiumát utódaik milliói viselik majd generációkon át,
akik bárhogy szeretnének, a tőke könyörtelen természete miatt nem tudnak
változtatni egyre nehezedő és romló élethelyzetükön. Öröklik, majd tovább
örökítik a nyomort, az egzisztenciális hátrányt jelentő másodrangú állampolgári
státust, a tartós munkanélküliséget, s vele a létbiztonság hiányát. A legtöbben
azt is fölismerték, hogy a társadalom mostani helyzete beteg állapot.
Mert ami az utóbbi esztendőkben Magyarországgal megesett, az a történeti
fejlődést tekintve már-már alig korrigálható torzulás, a haladás fő vonalától
való otromba eltérés, majdhogynem jóvátehetetlen visszalépés.
Törvény teszi lehetővé, sőt védi az olyan torz gyakorlatot, hogy ne az
boldoguljon, aki dolgozik, hanem, aki ügyeskedik, lóvá tesz másokat, seftel,
kiszipolyozza embertársait. Egyre gyarapszik a kizárólag biológiai szerepre
kárhoztatott állampolgárok tömege.
Óriási ár ez az egykori tévedésért.
