MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Vigyázzunk! El akarják csenni Kádár Jánost!
Kádár János születésének 95. évfordulóját a 2006-os párt arra használta, hogy
bejelentsék: "Kádár Jánost nem sajátíthatja ki senki, emlékét az egész országnak
meg kell őrizni". A mondat első részét magunkra vehetjük, mert rajtunk kívül
senki sem jelezte, hogy újra akarja Kádár Jánost temetni. A Munkáspárt azonban
világosan kijelentette azt is, hogy mi nem akarunk politikai versenyt a
temetésből. Kádár Jánosnak mi voltunk a családja, a mi kötelességünk jóvátenni
valamit az ellene elkövetett gaztettből, de a temetést a lehető legszélesebb,
legdemokratikusabb alapon képzeljük.
De menjünk tovább! A 2006-os párt elnöke tett egy másik - igazán meglepő -
bejelentést: "Mi hiszünk abban, hogy a meggyalázott sírból eltűnt csontok
meglesznek és azok újratemetéséről a magyar kormány fog majd gondoskodni". Mire
alapozzák ezt a hitet? A kormány melyik tagja tett akár egyetlen rokonszenves
kijelentést Kádár ügyében? Egyik sem! Nyilvánvalóan másról van szó. Gyurcsány
rájött, hogy hibát követett el a kongresszusukon. Ő nem győzheti le Kádár
Jánost. A kiátkozás semmit sem segített, sőt ezzel maga ellen fordított sok
becsületes baloldali embert, köztük rengeteg idős embert, akik mindent
hajlandóak voltak megbocsátani Gyurcsánynak cserébe azért, hogy a múltjukat
meghagyja nekik. Jó lenne visszacsinálni az eseményeket, de nem lehet! Az MSZP
sem vizsgálhatja felül a nézeteit, a kormányról nem is beszélve. Mi legyen? Úgy
tűnik, erre találták ki a mindig kéznél lévő 2006-os pártot. Bedobták a
köztudatba, hogy a kormány fogja eltemetni Kádárt. Vigyázzunk! El akarják csenni
Kádár Jánost!
A Munkáspárt vagyona is kellene nekik
Nem szeretünk a 2006-os pártról írni, de néha meg kell tennünk. Az ellenség nem
alszik. A 2006-os párt sem. A közelmúltban levelet hozott a postás a 2006-os
párttól. Idézzük: "Mivel a párt 2005 nyarán szétvált, és két különálló pártként
lett bejegyezve (Magyar Kommunista Munkáspárt és Magyarországi Munkáspárt 2006),
kommunistához méltóan FELE FELE ARÁNYBAN OSSZUK SZÉT a volt Munkáspárt 2005.
december 1-i állapot szerinti vagyonát." Eddig a levél.
Tessék mondani, kit néznek ezek hülyének? A Munkáspárt vezetését vagy tagságát,
vagy netán mindkettőnket? A magyar munkásról nem is beszélve. A mondat egyetlen
része sem igaz. Nem felejtettük el még a 2004-2005-ös szörnyűséges 500 napot.
Nem felejtettük el, hogy a mai 2006-os vezérek mindent megtettek a Munkáspárt
szétrombolásáért. Sokáig ezt a pártot akarták megszerezni, de nem tudták, s
akkor elmentek. Nem a Munkáspárt kongresszusa hozott döntést valamilyen mitikus
szétválásról, hanem ők mentek el, vagy kizárták őket. Tetszik nekem, ahogyan
éppen azok hivatkoznak kommunista elvekre, akik éppen akkor mentek el, amikor a
Munkáspárt felvette a kommunista nevet. Válaszunk a levelükre, természetesen,
határozott NEM volt.
A 2006-osok nem tudták a Munkáspártot szétverni. Egyet azonban elértek. A
Munkáspárt nem tudott elég számú képviselőjelöltet indítani a pár hónappal
később sorra kerülő választásokon. Így a magyar munkás, akinek már elege volt a
szocialisták és liberálisok rombolásából, meg talán általában a tőkés
rendszerből is, nem tudott a Munkáspártra szavazni, mert nem volt elég
jelöltünk. A 2006-os párt célja csak a mi erőink rombolása volt, hiszen ők sem
értek el érdemleges eredményt. Kinek volt ez jó? A tőkéseknek általában, a
kormányzó MSZP-nek és SZDSZ-nek konkrétan. Csehországban a tőkés kormány csak
úgy tudja a kommunistákat gyengíteni, hogy betiltja az ifjúsági szervezetüket,
és más erőszakos eszközöket vet be. Nálunk erre nincs szükség, a rombolást
elvégezte a kormány helyett a 2006-os párt. A múltból mi is tanultunk. Nem
engedünk azoknak, akik a dolgozó emberről papolnak, közben éppen a munkásság, a
dolgozók ellenségeivel paktálnak le.
Gyurcsány nem győzheti le Kádárt
Mi, munkáspártiak évente egyszer megemlékezünk Kádár Jánosról, de közel 20 évvel
a rendszerváltás után érthetően nem ő áll a politikánk középpontjában. Kádárt
éppen az MSZP hozta be ismét a politika közepébe, amikor Gyurcsány az MSZP
legutóbbi kongresszusán kiátkozta Kádárt, mint egykor a pápák a hivatalos hit
ellen lázadókat. Gyurcsánynál sohasem lehet tudni, hogy pontosan mit miért tesz,
de azért most gyanítom az okait. Szidjuk Kádárt, és akkor a nép elfeledkezik a
vizitdíjról, a gázáremelésről, a nyomorról, meg mindenről!
A Kádár körüli hadakozással kössük le a politikai ellenfeleket! Ezek biztos,
hogy az okok között voltak. Volt még valami. Gyurcsány személyes dühe. Gyurcsány
- bár utálja - azért azt még megbocsátaná, hogy Kádár emléke él. De sohasem
fogja megbocsátani, hogy az emberek összevetik a Kádár-korszakot és a
Gyurcsány-uralmat, vagyis Kádárt és Gyurcsányt, és ebből az összehasonlításból
nem Gyurcsány kerül ki győztesen.
