Nevessünk együtt Kádárral Had kósoljam meg a túróját, Ceauşescu elvtárs!

Történelem

Kádár János Ceausescuval 1977-ben

Kádár életében voltak dolgok, amire nem lehetett azt mondani, hogy szeretem, vagy nem szeretem. Ilyen volt a magyar-román viszony is.

Tudomásul vette, hogy Románia a szomszédunk. Elfogadta, hogy a vezetőiket a románok választják és nem mi, s azokkal kell jó viszonyban lenni, akik az országot vezetik. A magyar-román viszonyt a szocializmusban is súlyos problémák terhelték.

A trianoni "imperialista rablóbéke" - ahogyan Lenin nevezte - következményeit a magyar nép továbbra is szenvedte, függetlenül attól, hogy beszéltek-e erről vagy sem.

Világossá vált az is, hogy hiába van szocialista rendszer Magyarországon is és Romániában is, ettől a nemzeti kisebbségek problémája még nem oldódik meg. A határ román oldalán az emberek vitathatatlanul rosszabbul éltek, románok is, magyarok is. A magyar-román viszonyt a kétoldalú problémák mellett terhelte az akkori szocialista világ közös gondja, a román külön utas politika.

Nicolae Ceauşescu 1965-ben lett a Román Kommunista Párt vezetője. Nevéhez fűződik a legantidemokratikusabb modell a kelet-európai szocialista országok közül. 1989-ben a román rendszerváltáskor kivégezték. Ma már erről is sokan másként vélekednek Romániában. Egyre többen gondolják úgy, hogy a Kárpátokon átívelő autóút, a lakótelepek, a kikötők és sok minden más, ami a tőkés időszak pusztításai ellenére még megmaradt, aligha jöhetett volna létre Ceauşescu nélkül.

Nicolae Ceauşescu sajátos ember volt. Nem bízott senkiben sem, a külföldiekben pedig különösen nem. Idővel a félelem és a különcködés olyan mértéket öltött, hogy még a külföldi útjain is csak saját szakácsa főztjét ette.

Ez történt 1977-ben is Kádár és Ceauşescu találkozóján. A találkozó előkészítése hosszadalmas volt, szinte diplomáciai bravúr kellett ahhoz, hogy se a magyar, se a román fél ne érezze úgy, hogy bármiben is engedett volna. A felek teljes egyenlőségére törekedtek, olyannyira, hogy egy nap Nagyváradon, egy nap Debrecenben volt a találkozó.

Kádár alkalmazkodott a román szokásokhoz, a hivatalos ebéden komótosan megette, megitta azt, amit a házigazdák elé tettek. Nem így a román vezető!

A debreceni hivatalos étkezésen a magyar pincérek rendre kínálták a finomabbnál finomabb magyar étkeket. Ceauşescu mindent visszautasított, s arra várt, hogy a román szakácsa behozza az ő ételét, egy szép darab túrót. Ceauşescu tört egy kis darabot, rátette a tányérjára, arra gondolva, hogy később is vesz. Kádár, aki türelme végére kezdett érni, látva ezt a kihívó udvariatlanságot, odaszólt a román főtitkárnak: Mi ez a jó falat maguknál?

Hagy kóstoljam meg a túróját, Ceausescu elvtárs! - mondta, és elvette az egész túrót. Ceauşescu vette a lapot, a helyzet meg volt mentve, a tárgyalások folytatódtak.