Legutóbb megtanultuk, hogy a termelés tudatos emberi tevékenység, amely során a
saját szükségleteink, illetve a társadalom más igényeinek kielégítésére
termékeket állítunk elő.
Azt is láttuk, hogy ennek során az ember munkaeszközöket és munkatárgyakat
használt fel, amelyeket együttesen termelési eszközöknek nevezünk. És
megtanultunk a leglényegesebbet: a termelési eszközök és az ember a maga
termelési tapasztalatával és munkában való jártasságával együtt alkotják egy
ország termelő erőit. És éppen ez az, ami meghatározza egy ország fejlettségét.
Termelési viszonyok
Az emberek azonban nem egyedül termelnek. A termelés során kapcsolatba lépnek
másokkal, és így sokrétű viszony alakul ki közöttük, amely eldöntheti a
résztvevők sorsát. A magyar ruházati ipari cégek például a rendszerváltás után
saját márkákat fejlesztettek ki, s ruhakollekcióikat eladták részben saját
boltjaikban, részben a multinacionális bevásárlóközpontoknak. A multi később
taktikát váltott, és már maga rendelt a magyar cégektől, egyre olcsóbban. A
magyar cégek még mindig állták a sarat. A multi az EU-csatlakozás után
változtatott, és most ott veszi meg a ruhát, kabátot, ahol a legolcsóbban
előállítják. Ezzel megváltoztatta a magyar cégekkel fennálló termelési
viszonyát, ami viszont a magyar cégek tömeges csődjét eredményezi.
A multi és a magyar cégek közötti viszony objektív, a benne részt vevő emberek
tudatától függetlenül létezik. A multi birtokolja a termelési eszközök, a piac
nagy részét, a multi nemzetközi háttérrel és politikai befolyással rendelkezik.
A magyar cégeknek ez mind nincs meg. Ezek a sokrétű kapcsolatok együttesen
alkotják a termelési viszonyokat.
A termelési viszonyok a társadalom azon objektív, anyagi, az emberek tudatától
független viszonyait tükrözik, amelyek a társadalmi termelés, az anyagi javak
cseréje és elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között.
A döntő elem: a tulajdonviszonyok
A termelési viszonyok összetevői nem azonos értékűek. Termelési viszonyt jelent
a munkamegosztás is. A magyar kisüzemek például csak beszállítók lehetnek a nagy
külföldi autógyárak magyarországi üzemeinél.
A munkamegosztás megszüntetése, vagyis, amikor a multi elkezdi máshonnan
beszerezni az alkatrészeket, lényegesen kihat a magyar vállalkozókra. A
termelési viszonyokban azonban a meghatározóak a tulajdonviszonyok. A multi nem
csupán a technológiai fölénye alapján van meghatározó helyzetben, hanem azért,
mert övé a gyár, övé a piac.
A tulajdonviszonyok nem csupán két termelő egymás közötti viszonyát határozzák
meg, hanem a társadalom belső viszonyait is. Ahol a termelési eszközök
társadalmi, azaz kollektív tulajdonban vannak, ott a társadalom tagjai egyenlők
a termelési eszközökhöz való viszonyukat illetően, és a termelési folyamatban az
együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük.
Ilyen társadalomban lehet rossz a főnök, de nem zsákmányolhatja ki a
beosztottat, mert nem az övé a gyár. Ez volt nálunk is a szocializmusban. Nem
volt kizsákmányolás, s ha valaki bajba került, mindig fordulhatott valakihez,
volt, aki segített.
A magántulajdon alapján az emberek között uralmi és alávetettségi viszonyok
jönnek létre. Kénytelen vagyok munkát vállalni, mert nincs saját tőkém. Munkát
olyan valakinél tudok vállalni, akinek van tőkéje, gyára, üzeme.
Mivel övé a gyár, kizsákmányolhat engem. Az egyén érdeke a tőkés rendszerben az,
hogy egyénileg érvényesüljön, mivel folyamatos versenyben van. A tőkés
rendszerben éppen ezért nincs szolidaritás, nem létezik egymás támogatása, van
viszont kiszolgáltatottság, könyörtelenség, gátlástalanság.
A termelőerők és a termelési viszonyok közötti összefüggés
A termelőerők és a termelési viszonyok nincsenek egymástól elszakítva, egymással
összhangban vannak. A termelőerők szüntelenül fejlődnek. A fennálló termelési
viszonyok segítik a termelőerők fejlődését. A feudalizmusban például a
termelőerők viszonylag fejletlenek voltak. A mezőgazdasági termelés hatékonysága
alacsony volt.
Ahhoz, hogy egy társadalom, egy ország eltartsa magát ilyen körülmények között,
mindenképpen garantálni kellett lényegében minden paraszt munkáját.
Ebből eredt a jobbágyság intézménye, a jobbágyok röghözkötése, azaz a jobbágy
nem költözhetett el szabadon a faluból.
Később azonban a termelőerők fejlődésével a mezőgazdaság már sokkal több embert
el tudott tartani. Fölöslegessé vált a jobbágyság intézménye, azaz a termelési
viszonyok egyik eleme. Nem csak fölöslegessé vált, hanem akadályává is vált a
fejlődésnek, hiszen akadályozta, hogy a jobbágy a városba menjen, és a tőkés
termelés egyik eleme legyen.
Ezt a törvényt Marx fedezte fel. Ez a törvény valamennyi társadalmi-gazdasági
alakulatra vonatkozólag meghatározza a termelőerők és a termelési viszonyok
kölcsönhatását. Eszerint a társadalom fejlődésének bizonyos fokán ellentmondás
támad az új termelőerők és az elavult termelési viszonyok között. Bármennyire
elmaradnak is azonban a termelési viszonyok a termelőerők fejlődése mögött,
előbb-utóbb helyre kell állnia az összhangnak, s mint a társadalom fejlődésének
története mutatja, összhangba is kerülnek a termelőerők fejlettségi
színvonalával, azok jellegével.
