MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
A rút kiskacsa és a miniszterelnök
Minden kormánynál előbb-utóbb előjön a dili, hogy ők az egész nemzet kormánya. E
betegséggel szemben nem volt immunis Antall sem, Orbán sem, de a szocialista
nagyságok sem. Antallnak legalább jól állt, de ettől még ő sem lett minden
magyar miniszterelnöke. A valóság az, hogy jó esetben a választók fele juttat
hatalomra egy-egy pártot, de inkább kevesebben. A többiek meg eltűrik. Eltűrik,
mert nem nagyon tudnak mit tenni.
Ilyen a rendszer. Ezen persze lehetne változtatni. Példának okáért, a győztesnek
nem kellene legyőzöttnek tekinteni az embereket. Az ellenpártot tekintse annak,
aminek akarja, de a népet ne! A kormányzásnál ne csak a saját barátai, rokonai
és üzletfelei javát keresse, hanem tíz millió ember számára teremtsen jobb
életet! Ne fojtsa el a parlamenten kívüli pártokat és a civilszervezetetek,
hanem néha-néha kérdezze meg őket! Ne gondolja senki, hogy naiv kisfiú vagyok,
aki könnyedén beveszi a polgári demokrácia látszatdemokráciáját.
Nem! Ma azonban már olyan tragikus a helyzet, hogy a kormányoknak, akárki is
legyen a vezetője, felül kell emelkednie saját párt- és lobbyérdekein. Ez az a
ritka pillanat, amikor a rút kiskacsából, akarom mondani, miniszterelnökből
ígéretes államférfi lehet.
Utólagos barikádbontás
A Gyurcsány-kormány és az MSZP-SZDSZ is mindent megtesz, hogy a nemzet
kormányának tüntesse fel magát. Kórház- és iskolaügyben nincs nemzeti
megegyezés, ezért próbálkoznak a múlttal. Íme egy idézet: "A magyar kormány
kezdeményezésére az idén két napon, 2007. június 15-én és 16-án emlékezünk az
ötvenhatos vértanúkra… Országos akciót kezdeményezünk annak érdekében, hogy
nemzeti összetartozásunk jelképeként, a vértanúkra emlékezve mindenki gyújtson
gyertyát a környezetében lévő - az ötvenhatos eseményekhez kötődő -
emlékhelyeken."
Első hallásra az jut eszembe, hogy a gyertyabusiness is kormány közeli cégek
kezébe került. Na de legyünk komolyak! 1956 szereplői között nincs nemzeti
egység, és - ahogyan elnézem - nem is lesz. Leegyszerűsítve: 1956-ban voltak
azok, akik védték a munkás-paraszthatalmat. Ez az édesapám és nemzedéke. Aztán
voltak azok, akik a meg akarták dönteni a munkás-paraszthatalmat. Ők az
ellenforradalmárok, vagy ahogyan magukat nevezik "forradalmárok". Harmadszor,
voltak az átállók, akik a védőktől szellemileg vagy fizikailag, vagy így is, úgy
is, átmentek a támadókhoz. Ez Nagy Imre és társasága.
Közöttük nem lesz nemzeti egység. Nem kellene erőltetni az utódok között sem.
Mást kellene: tiszteletben kellene tartani egymás gyászát és a mával
foglalkozni. A gyertyadolog jó ötlet lenne, ha mindenki vinne mindenkinek
gyertyát. Mondjuk Gyurcsány vihetne gyertyát a 301-es parcellába, meg külön Nagy
Imre szobrához, de mindenekelőtt Mező Imrének és a Köztársaság tér védőinek.
A népszavazás mellett vagyunk
Nálunk nem olyan egyszerű szóhoz engedni a népet. Van népszavazás, de azt nem
szereti a hatalom. A mostani különösen nem. A törvény számtalan fellebbezési
lehetőséget tesz lehetővé. Minden fontos, csak az nem, hogy időben és érdemben
megkérdezzék az embereket.
Í
gy van ez a Fidesz kezdeményezésével is. Már hónapokkal ezelőtt lehetett volna
népszavazást tartani, s mára már világos lenne, merre is kell menni az
egészségügyben és az oktatásban.
Nem ez történt. A privatizációban érdekelt politikai és gazdasági körök mindent
megtesznek azért, hogy a népet kész helyzet elé állítsák. Mostanra azonban végre
kimerült minden jogi huzavona-lehetőség, és az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a
tandíj eltörléséről, a vizitdíj megszüntetéséről, a kórházi napidíjról ki lehet
írni népszavazást. Van, aki azt mondja, hogy most már nem érdemes népszavazásra
menni.
Nos, a népet megkérdezni mindig érdemes. Lehet, hogy egy népszavazás nem hozza
meg a kívánt célt a népnek, de minden választás, minden népszavazás, minden
utcai megmozdulás tapasztaltabbá teszi. Ma még átverhetik a népet, holnap már
nem biztos.
Az osztrák szemét, az igen!
Mi a különbség a Tisza és a Rába között? Mindkettő folyó, de az egyik Románia
érintésével jön, a másik meg Ausztriából. Mi a különbség a Tisza és a Rába
szennyezése között? Mindkettő súlyos környezeti ártalom, de az osztrák szemét,
azért mégis csak más!
Ez jutott eszembe, amikor olvastam a mostani hivatalos nyilatkozatokat azokról
az osztrák bőrgyárakról, amelyek pöcegödörként kezelik a Rábát. Annak idején a
románokat kiátkoztuk, elmentünk mindenféle-fajta nemzetközi fórumhoz.
Most meg? A hivatalos szájak ugyan járnak, de tett annál kevesebb. Sőt, már
lassan kezdenek megértők lenni az osztrák környezetszennyezőkkel szemben. Lehet,
hogy előbb-utóbb meg kell köszönni az osztrák tőkéseknek, hogy a szemetüket
nekünk adják?
