MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Bankbörtön
1998 nyarán mi, a Munkáspárt adtunk otthont az Európai Jövő Kongresszusnak. Máig
emlékszem Ulla Klötzer finn tanárnőre, aki nemcsak határtalan dühvel bírálta az
Európai Uniót, hanem egyenesen börtönnek nevezte.
Akkor még jóval az EU-csatlakozás előtt voltunk, és nem nagyon értettük Ulla
vehemenciáját. Most már értjük. Az Európai Unió egyre nyilvánvalóbban börtön az
emberek számára.
Kovács László adóügyi biztos bejelentette, hogy június 1-től be kell jelenteni
az EU határán, ha valaki 10 ezer eurónál többet kivisz, vagy behoz. Az összeget
most ne ahhoz mérjük, hogy mennyi Magyarországon a minimálbér, hanem az elvhez,
a szabadság eszméjéhez, amelyet olyan hangosan hirdetnek az EU urai.
Magyarországon ilyen durva és buta korlátozás a szocializmus éveiben volt.
Akkor kellett kiviteli engedély, akkor rettegtél a vámostól, hogy megtalálja az
eldugott 50 dollárost. A rendszerváltás után lassan, de biztosan megszűnt a
rendőrállamiság e remek intézménye. Nem azt mondom, hogy ez a legfontosabb ügy,
de ez is egy újabb korlátozás. Nem igaz az, hogy a terrorizmus ellen így lehet
küzdeni.
Megéri a pénzét az a terrorista, aki így hozná be a pénzét. Hogy jönnek ide a
bankok? Nos, úgy, hogy mozgathatok én annyi pénzt, amennyit akarok, vihetem ki
az EU-ból és be is hozhatom, de mindent csak a bankokon keresztül. Ne álmodj
arról, hogy a bank szívességből utalja át a pénzedet!
Fizetni fogunk érte, nem is keveset, s kötelezően. Eddig csak a magyar
bankigazgatók milliós fizetését fizettették meg velünk, most már az összesét.
Persze, nem muszáj fizetni, de akkor jön a börtön, a bankbörtön után az igazi.
Kóka számlája
Kóka János napok óta egy számlát mutogat, mondván, hogy nem számla nélkül vert
el a haverjaival egy millió forintot, hanem nagyon is számlásan. Ez utóbbi engem
nem nagyon érdekel, mert úgysem tudom ellenőrizni. Szerintem Önök sem! Aki
tudná, az az APEH. Ilyen esetben szerintem az adóhivatal elnökének hivatalból ki
kellene küldeni egy embert, aki egész egyszerűen megnézné a pénztárkönyvet, meg
miegyebet. Ha igaz a vád, eljárást kell indítani Kóka ellen, ha nem igaz, az
újságírót kell perelni.
Ez a megoldás mindenkinek jobbat tenne. A miniszter tisztázódna, vagy elbukna,
az emberek pedig azt látnák, hogy lehet igazságot teremteni. Lapzártáig nem
hallottuk, hogy bárkit is kiküldtek volna. Gyanítom, hogy később sem fog
megtörténni. Na ja, tetszettek volna más kormányt választani!
Kósaföld
Szeretem az olyan szavakat, amelyek nincsenek a szótárban. Olyan szó, hogy
Kósaföld nincs, de van ilyen birodalom. Ez Debrecen városa, ahol emberemlékezet
óta Kósa Lajos a polgármester. Kósa a Fidesz hőse, a szocialista kormány
ellenében is eredményeket felmutató polgárvárosi polgármester.
A héten Kósaföldön kampányoltunk, amikor szembesültünk a birodalma rendjével. A
Fényes udvari piac mellett vertük fel a Munkáspárt kis kampánystábját, ami
összesen három széket és egy asztalt jelentett. Ezt a mi törvénytisztelő
tagjaink be is jelentették a debreceni közterületet felügyelő nem-tudom-nevű
hatóságnak, amely kegyesen engedélyezte. Debrecen város költségvetéséből arra is
tellett, hogy két modernkori hajdút, akarom mondani, közterület-felügyelőt is
kiküldjenek.
Nehéz volt eldönteni, hogy a jelenlegi magyar rendőregyenruha olyan-e, mint a
debreceni hajdúké, vagy a hajdúké olyan, mint a rendőröké, mindenesetre,
messziről ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti. Nos, Kósa úr zord
képviselői, ebben a városban ugyanis minden mögött ő áll, felszólították a
Munkáspártot, hogy a két darab kicsinyke plakátocskát azonnal takarítsák el a
fáról, mert az tilos. Hát igen, itt aztán van rend!
Gondolhatná bárki, aki nem ismeri a magyar valóságot. Nem akartunk nagy vitába
keveredni a két hajdúval, mert ki tudja, még bevittek volna a városházi
tömlöcbe, esetleg kerékbe törnek. Levettük hát a plakátocskát. Kósa úr hajdúi -
miután helyre állították a törvényes rendet - nem kevésbé zordan elvonultak.
E közben csak százméteres körzetben a következő cselekmények történtek. Komisz
kölykök kemény műanyaglövedéket használó játékpuskával durrantgattak ki
léggömböket, amelyek a srácok fejéhez voltak kötve. Mi történhet? Legfeljebb
kilövik egymás szemét!
A hajdúk mellett megfordult egy Mercedes azon a járdán, ahova mindenféle törvény
szerint be sem tehette volna a lábát, pontosabban a kerekét. Kit érdekel mindez?
Kósa úr hajdúit láthatóan nem!
Ezúton üzenem Kósa úrnak, de megmondom neki személyesen is, ha megint
összefutunk a televízióban: tartsa be és tartassa be a törvényeket, de
mindegyiket és mindenkivel!
