Nevessünk együtt Kádárral Ezzel már maga is megbirkózik!
Kádár János
Az egykori balatonaligai pártüdülő
A szocializmus idején az MSZMP is rendelkezett üdülőkkel. Ez nem volt egyedi
jelenség, hiszen a szakszervezetek mellett szinte minden minisztérium, minden
nagyobb vállalat épített saját üdülőt a Balaton, a Duna mellett vagy a
hegyekben, ahova saját dolgozóit utalta be pihenésre. Jó dolog volt.
A párt országszerte több ezer embernek adott munkát, sok ember dolgozott a
központi és megyei szerveknél, újságoknál, és ők ugyanúgy igényelték a pihenést,
mint bármely más munkás vagy alkalmazott. A párt üdülői között a balatonaligai
volt a legnagyobb. Az éttermekben ötszáz főt tudtak kiszolgálni egyszerre.
Az üdülő léte nem mindenkinek tetszett, mert ily módon lezárták a három
kilométeres aligai partszakaszt a nyilvános forgalom elől, de a másik oldalon ez
azt jelentette, hogy megóvták az 50 hektáros ősparkot.
A rendszerváltás óta csak pusztul az üdülő és a park. Számtalanszor akarták
eladni, de az is lehet, hogy csak az árát tornázzák le addig, amikor már elég
olcsó lesz egy kormányközeli barátnak, hogy megvegye.
1963 decemberében kerültem a balatonaligai MSZMP-üdülőbe dolgozni, mint fizikai
munkás. Több területen is dolgoztam, mindig ott, ahol éppen szükség volt rám.
Többször találkoztam Kádár elvtárssal. Kádár János általában augusztusban
töltött néhány hetet Aligán. Mindig ugyanabban a villában szállt meg, ami persze
nem volt az övé, de azért mindenki Kádár-villának hívta. Úszott, horgászott is
néha, szeretett sétálgatni. Meg-megállt a sakkozók mögött, tett egy-egy
megjegyzést. Esténként megnéztek egy filmet.
Az 1970-es években történt. Egy szép augusztusi napon horgásztam az aligai
mólónál. Hal volt bőven a Balatonban, az aligai szakaszt meg egy kicsit be is
etettük. Kádár elvtárs arra sétált, és csendben leállt mögém. Furcsa érzés az,
amikor ott áll az ember mögött az ország első számú vezetője, aki úgy figyel,
mintha itt és most ettől függne a szocializmus sorsa.
Látom ám, hogy az úszó megmozdult. Kádár elvtárs szakértői szeme is észrevette,
hogy itt nagyobb súlyú zsákmány lesz. Na várjon, majd szákolok, ha kell! -
mondta, és mögém állt.
A horogra azonban nem hal, hanem egy nádtuskó akadt, egy szépen fejlett, súlyos
nádtuskó. Látom, ezzel már Maga is megbirkózik! Na adjon isten!" Mondta, s
tovább sétált a parton.
