Pista bácsi (jobbra), felesége és egykori munkatársa, Palotás János
elnökségi tag társaságában
Életének 82. évében elhunyt Kása István elvtárs, akit a budapesti
pártmozgalomban nagyon sokan ismertünk, becsültünk és szerettünk.
Pista bácsi, mondhatni rigorózus alázatossággal és odaadással szolgálta a
pártot.
Életkorát meghazudtoló frissességgel és szorgalommal másfél évtizedig dolgozott
a Progressio "rohamcsapatában": csomagolta hétről-hétre A Szabadságot, cimkézte
a küldeményeket, s kezének nyoma ott volt száz és száz munkáspárti rendezvény
dekorációjában.
Mondhatni, hogy ő volt ennek a brigádnak a lelke: főmérnöke és egyik
leggondosabb segédmunkása is egyben. Mert Pista bácsi értelmiségiként, valóban
mérnökemberként vállalta a pártmunka ezer apró teendőjét nap, mint nap.
Munkáscsaládba született, apja kovácsmester volt. Ő a karosszéria lakatosságot
tanulta ki, első munkahelye a Posta Központi Járműtelep volt. 1953-ban a
létrejött AURAS autóalkatrész-gyárba került, munka mellett itt végezte el a
műszaki egyetemet, s itt dolgozta végig életét üzemvezetőként, egészen annak
rendszerváltáskori megszűnéséig.
Következetesen materialista világszemlélet, munkaszeretet, precizitás és
fáradhatatlan közéleti aktivitás - ezek voltak életének legfőbb vonásai.
Mondják, soha egy fillért sem vitt haza a jutalmaiból, prémiumából, abból mindig
a beosztottjait, kollektíváját vendégelte meg étellel, itallal. Ő egy korty
szeszt sem ivott életében.
A párt mellett - amit mindig anyagilag is támogatott - lelkes MEASZ-aktivista
volt. Tevékenykedett a lakóhelyén, a bélyeggyűjtők szövetségében, támogatta a
kutyások MANCS újságját, s még lehetne sorolni.
Öntudatos ateista szemléletű ember volt, aki csak három "istent" ismert: a
szocializmust, a Munkáspártot és az angyalföldi Vasast. A "Hajrá Vasas!"
köszöntésünkre, mindig így válaszolt: "Örökké éljen, aki ezt mondja." Néha
mondogatta: ő 2011-ig szeretne élni, mert akkor lesz száz éves a Vasas SC…
Feleségével, Irénkével, aki szintén kommunista értelmiségi volt, elmaradhatatlan
résztvevői voltak minden munkáspárti megmozdulásnak, politikai rendezvénynek.
Pista bácsit az utóbbi időben két dolog külön megviselte. Tavaly, mikor megszűnt
a nyomtatott Szabadság, szinte alig találta fel magát.
Aztán elment Irénke is. Idén tavasszal aztán elvállalta élete első és
legmagasabb közéleti funkcióját: a mátyásföld-sashalmi pártcsoport bizalmija
lett.
Látogatta a tagokat, szedte a tagdíjat, szervezte az "Ezres Klubot" - és végre
ismét vihette A Szabadságot, amiből ő mindjárt négy példányt fizetett elő a
környezetének. A júniusi csütörtökön is úgy fedezték fel a végzetes bajt, hogy
"nem jött az újság"…
Kása elvtárs szívvel, lélekkel a pártért élő, tevékeny kommunista volt. Itt
búcsúzunk tőle. Emlékét tisztelettel megőrizzük. (Kása István temetésére szűk
családi körben kerül sor.)
