Egy éve vette át a Magyar Rádió irányítását Such György. Az SZDSZ-közeli
vezetés eredménye zuhanó hallgatottság, gyenge színvonal, átpolitizáltság és
gyanús ingatlanügyek.
Such György hosszú viták és kormányzati kompromisszumok után vette át tavaly
nyáron a Magyar Rádió vezetését. Megválasztása szakmai oldalát jól mutatja, hogy
a személyéről döntő kurátorok között az egyik legkomolyabb vita tárgya az volt,
karikázni vagy ikszelni kell-e a szavazólapon. Emiatt késett is Such beiktatása.
Azóta azonban bepótolta ezt az időt is. Az SZDSZ-hez közel álló újságírónak
lényegében ugyanazt kellett végrehajtania, mint Rudi Zoltánnak a Magyar
Televízióban. Mit jelentett ez a gyakorlatban?
Egy: a közszolgálatinak nevezett, azaz az ellenzéki és kormánypárti adófizetők
pénzéből fenntartott rádióból kisöpörték a Gyurcsány-kormányt bíráló műsorokat
és újságírókat. Mondhatnánk, hogy a politikai véleményműsoroknak nincs helye egy
állami rádióban, azonban esetünkben csak az ellenzéki hangok tűntek el. A rádió
közép- és felsővezetői székeit szinte kizárólag liberális újságírók, elsősorban
az akkor még SZDSZ-barátnak számító Magyar Hírlap volt munkatársai foglalták el.
Kettő: a hírműsorok információi kormánypárti szűrőn át mentek és mennek.
Hasonlóra volt törekvés a Fidesz-kormányzat alatt, azonban nem a mostanihoz
hasonló mértékben.
Három: a közszolgálati rádió kereskedelmi mintára való átalakítása. Az első
számú szempont a reklámbevételek alakulása lett. Márpedig a reklámozók érdeke,
hogy a 18-39 éves korosztály hallgassa a rádiót, ugyanis ők vásárolnak a
leginkább. Ezért lett a Petőfiből fiataloknak szóló zeneadó, ezért tűnt el a
repertoárból a magyar nóta (megszűnt például a "Jó ebédhez szól a nóta" című
kimagasló hallgatottságú műsor), és ezért lett vége a "Szabó családnak" is.
Such nyíltan kimondta: nem érdeklik azok a műsorok, amelyeket hatvanévesek
hallgatnak. A kereskedelmi rádiók mintájára alakították tovább a kormánypártivá
szelídített hírműsorok struktúráját is: változtak az eddig jól bevált időpontok
- például az Esti Krónika esetében -, a hírek rövidebbek és bulvárosabbak
lettek. Mindez hangsúlyozottan nem egy vállalkozó, tőkés befektetéséből, hanem a
miénkből, az adófizetők pénzéből történt.
A rádió piacosítása azonban egyelőre nem hozta meg a kívánt eredményt, a
fiatalok nem hallgatják a Magyar Rádiót, az idősebbek viszont eltűntek. A várt
bevétel-növekedés elmaradt. Ezzel párhuzamosan a liberális irányítás
felháborodást keltett a szocialistáknál is, az MSZP-ben egyre többen érezték
úgy, hogy kimaradnak a buliból. Az egyre feszültebb rádión belüli, illetve
körüli hangulatnak volt köszönhető a Farkasházy Tivadarral kapcsolatosan kitört
balhé.
A Gyurcsányhoz húzó humorista kirúgása a szocialisták és liberálisok közötti
pozícióharc része. Természetesen nem a kabaré vagy Farkasházy jövőjéről van szó,
utóbbi megélhetése egy másodpercre sem került veszélybe. Ez csak erőfitogtatás.
S, hogy mihez kell az erő? Ahhoz, hogy ki fogja majd megszerezni a Magyar
Rádióból kiszedhető milliárdokat. Ki fogja eladni a rádió külső ingatlanjait,
majd a Bródy Sándor utcai székházát. S végül, ha lesz rá mód, ki fogja
privatizálni a már tökéletesen kereskedelmire szabott adókat is.
