Nevessünk együtt Kádárral "Merénylet" a Váci utcán Kádár ellen
Kádár János
Kádár és Gorbacsov a Váci utcán sétál 1986 nyarán
Fiatal kormányőrként 1967-ben kerültem Kádár Jánossal személyes kapcsolatba,
és különböző minőségekben 1989-ig a környezetében lehettem.
Tiszteltem és szerettem, mint államférfit, mint embert is. Ennyi év alatt sok
feladatban volt részem. Megannyi rendezvény, kongresszusok, gyűlések,
látogatások. Ha az egy helyben állásból lenne világverseny, én biztos első
lennék, annyit álltam annak idején a Munkácsi utca sarkán, az akkori külügyi
szálló - ma Hotel Andrássy - előtt.
Kádár elvtárs és felesége gyakorta vacsorázott itt, s nekem kívülről kellett
biztosítanom az étterem alatti utcasarkot.
Kádár Jánost, mint az ország vezetőjét a Kormányőrség védte, amely a
Belügyminisztérium önálló szervezeti egysége volt. Ha valaki azt hiszi, hogy
ugyanúgy egy fél hadsereg kísérte, mint manapság Putyint, Busht, vagy akár csak
Gyurcsányt, téved.
Normális esetben két ember ült rajta kívül a gépkocsiban, egy személyi biztosító
és egy kormányőr-gépkocsivezető.
Nem járt vele egész kocsikaraván, legfeljebb még egy autó, de az sem mindig.
Kádár biztosítása egyszerű volt abból a szempontból, hogy népszerű ember volt.
A Kormányőrségnél eltöltött két évtized alatt soha senkitől sem hallottam, hogy
bárki valaha is merényletet akart volna elkövetni ellene.
A biztosítás ugyanakkor nehéz is volt, mert Kádár közvetlen ember volt,
szeretett testközeli kapcsolatba kerülni az emberekkel, ami viszont nekünk volt
külön feladat, hiszen sose lehet tudni, az ördög nem alszik.
A 80-as évek elején munkatársaimmal feladatul kaptuk, hogy biztosítsuk Kádár
elvtárs délutáni programját.
A parancs világos volt: Kádár János a 2-es villamossal elmegy a Vörösmarty
térig, onnan végigsétál a Váci utcán a Felszabadulás térig, és ott az
aluljáróban megnéz néhány üzletet.
Meg kell mondanom, hogy Kádár elvtárs szerette az ilyen sétákat, de egy ilyen
hosszú, és ráadásul forgalmas helyeket érintő séta új volt akkoriban.
Pár év múlva Kádár ugyanezt a sétát ajánlja Gorbacsovnak, aki életében először
vállalkozik egy ilyen "kalandra", és végigmegy az úton, igaz, akkor a másik
irányból történt mindez.
Kádár elvtárs pontban 16 órakor kilépett az MSZMP KB kapuján. Manapság ez a
képviselői irodaház. A villamoson figyeltem az embereket. Volt, aki el sem
hitte, hogy Kádárt látja.
Volt, aki zavarában elkezdett mocorogni. Kádár elvtárs válaszul mindenkinek
köszönt, majd leült az egyik ülésre.
Mire a Vörösmarty térre ért a villamos, a fél város tudta, hogy az Öreg sétál az
utcán. Mint mondtam, nem készültünk rendkívüli eseményre, de a feladat új volt,
ilyen tapasztalatunk is kevés volt, tehát volt bennünk némi idegesség.
A Váci utca közepén feltűnt, hogy egy idősödő hölgy mindenáron Kádár János
közelébe akar kerülni. Ráadásul táska is volt nála, és abban akármi is
rejtőzhetett. Minden kormányőr rémálma az, hogy egyszer bekövetkezik a
legrosszabb.
Mit tegyünk? Először odaszóltam a hölgynek, hogy húzódjon távolabbra, hiszen
Kádár János és kísérői éppen egy beszélgetés közepében voltak, illetlenség lett
volna megzavarni. A hölgy csak nem tágított. Az ügy kezdett kínossá válni.
Ha indokolatlanul kiemeljük a tömegből, Kádár elvtárs biztosan megharagszik,
mert nem szerette az ilyen intézkedéseket. Ha hagyjuk, és elkésünk, nos, arra
jobb nem is gondolni.
Ijedtségünket a hölgy oldotta fel: "Nem akarok én Kádár elvtárssal beszélni,
csak meg akarom érinteni, hogy unokáimnak elmondhassam." A "veszély" elmúlt, és
az Öregnek lett még egy tisztelője.
