Tőkés propaganda = a munkások, a dolgozók manipulálása
Az előzőekben láttuk, hogy az ideológiai harc szinte életre-halálra megy. Vagy a
burzsoá ideológia vagy a szocialista ideológia! A tét igen nagy: az emberek
agyának megnyerése. Nem véletlen, hogy a mai burzsoázia az emberek manipulálását
tekinti a polgári hatalomgyakorlás leghatékonyabb eszközének. Ezért áldoznak is
rá. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerülhetett egy háznagyságú Gyurcsány-plakát
a tavalyi választásokon!
A tőkés propaganda célja, hogy valamire rávegyék a munkást. Ugyanúgy, mint a
kereskedelmi reklámban: Vedd meg egyik vagy másik autót! Szavazz egyik vagy
másik politikusra, pártra!
A náci Németországban a Göbbels vezette propagandaminisztérium a csúcsra
fejlesztette a mozifilm eszközét. Soha nem látott mennyiségben készültek filmek,
amelyeket akkor igen korszerű vetítő-berendezéseken mutattak be a tömegeknek.
Mára a legtömegesebb médiaeszközzé a televízió vált.
A mai manipuláció totális, intenzív és komplex. Ez azt jelenti, hogy az élet
egyetlen területén sem hagynak bennünket békén, a nap 24 órájában folyik, s nem
egy médiumban, hanem minden létező médiában ugyanaz megy.
A tőkés propaganda méreg! védekezzünk ellene!
A tőkés propaganda veszélyes és hatékony méreg. Aki ilyen totális, intenzív és
komplex propagandahatásnak van kitéve, az előbb-utóbb elhiszi azt, amit
sugallnak neki. Az igazi kérdés az, hogy miként védekezhetünk.
Első szabály: mindenekelőtt tudnunk kell, hogy manipulálnak bennünket. Ha ezt
tudjuk, akkor tudatosan tudunk védekezni.
Második szabály: ismernünk kell a manipulálás intézményeit. Tudnunk kell, hogy
nincs pártatlan tévé, újság és rádió. Nincs közszolgálati rádió és kereskedelmi.
A munkások befolyásolása szempontjából ők ugyanazt a szerepet töltik be. A
médiából majdnem teljesen kizárják a rendszerellenes pártokat, mindenekelőtt a
Munkáspártot.
A másik oldalon egyensúlyt igyekeznek biztosítani az uralkodó osztály egyes
csoportjai között. A közszolgálatinak nevezett rádió vagy televízió nem azt
jelenti, hogy az tényleg a közt szolgálja. Azt jelenti, hogy ugyanúgy a polgári
ideológiát terjesztik, de a különböző tőkés csoportok megosztoznak rajta. A nem
közszolgálati intézményeknél vagy a gazdasági tulajdonos vagy a háttérben lévő
politikai erő dominál.
A 90-es évek eleje óta azonban átalakult a médiapiac. Az újságok külföldi
tulajdonba kerültek, és politikailag is polarizálódtak. Megjelentek a politikai
televíziók, s napjainkra kialakultak a politikai médiacsaládok. A konzervatív
oldalon a Hír TV, az Inforádió, Lánchíd Rádió, a Magyar Nemzet, Heti Válasz
stb., a szocialista-liberális oldalon a Nap TV, az ATV, Klub Rádió, a Népszava,
a Népszabadság. Ennek semmi köze a demokráciához, ez magyar tőkésosztály, és az
egyes csoportjaikat támogató multinacionális körök egyeduralmát, diktatúráját
jelenti a sajtóban.
Harmadik szabály: el kell felejteni minden illúziót, és a múltból származó
előítéletet! Ilyen illúzió és előítélet, hogy a Népszabadság és a Népszava
baloldali újság. Nem az, jobboldali szocialista, de döntően liberális újságok.
Negyedik szabály: keresni kell más hírforrásokat! Ha valaki Népszabadságot
olvas, olvassa el mellé a Magyar Nemzetet is! Nem lesz a tájékozódása objektív,
de legalább kevésbé tudják átverni. Ilyen lehetőség az Internet is. Az
Interneten ma még lehet tájékozódni, bár az Internetről is tudni kell: csak az
van fent, amit feltesznek. Ugyancsak alternatív forrást jelentenek a külföldi
lapok, vagy internetes oldalak. Éljünk velük! Alternatív forrást jelentenek a
szakmai és tudományos anyagok. Az orvosi oldalakon például sok minden olyat
megtudunk az egészségügyi manipulációkról, ami másutt nem szerepel.
Ötödik szabály: gondolkodjunk! Mindig emlékezzünk arra, hogy a tőkés
propagandára nem azért költenek milliárdokat, hogy segítsék a mi
tájékozódásunkat, netán szórakoztatásunkat. Bennünket akarnak valamire rávenni.
A tőkés sajtódiktatúrával szemben a Munkáspárt nem tud versenyezni. A Munkáspárt
harcolni tud ellene, felhasználva néhány sajátos lehetőséget, így a saját
pártlapot és Internetes oldalt, a helyi média adta kiskapukat. Tisztában kell
lennünk vele, hogy a médiában nem azért szerepelünk keveset, mert rossz a
politikánk, buták vagyunk. Ellenkezőleg: azért nem enged a tőkés hatalom
szerepelni, mert a politikánk jó, és ezért veszélyes rájuk nézve.
