MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Álbaloldali összefogás
Figyelmesen elolvastam a 2006-os párt és MSZP Munkás és Érdekképviseleti
Tagozata Heves megyei és egri vezetőinek közös nyilatkozatát. Nem poénnak
szánom, tényleg érdekel, hogy miben közösek e szervezetek. Nos, a hivatalos
közleményük szerint három dologban is közös volt a véleményük. Azt akarják, hogy
legyenek munkások a parlamentben, sőt ezt kvótában szabályoznák. Mindketten
elítélik a Kádár-sír meggyalázását, és ha hiszed, ha nem, együtt teszik szóvá a
köztársasági elnöknek, hogy miért nem adott kitüntetést Horn Gyulának. Mindezt a
baloldali összefogás jegyében!
Baloldali összefogásról azonban szó sincs! Biztosan feltűnt a kedves olvasónak,
hogy említést se tesznek a mai magyar társadalom lényeges kérdéseiről. Pedig egy
baloldali embert nem érdekelhet manapság más, mint az, hogy az emberek
elnyomorodnak, tönkreteszik a magyar vállalkozókat, eladják a kórházat, a
fiatalok, ha tehetik, itt hagyják az országot.
Az persze jó lenne, ha lenne munkás a parlamentben, csakhogy így soha sem lesz.
Nem csak azért nem, mert a magyar tőkés demokrácia ennél egyszerűbb kérdést, a
nemzetiségek vagy a nők parlamenti képviseletét sem tudta megoldani. Azért nem
lesz, mert a tőkés rendszer nem tűr meg semmi olyat, ami idegen a kapitalizmus
rendszerétől. Ha így megy tovább, lassanként a népszavazástól is búcsút
vehetünk. Munkásképviselet akkor lesz, ha kiharcoljuk magunknak. Ha megtanítjuk
a dolgozó embereket arra, hogy a szociáldemokrácia ugyanolyan tőkés, mint
konzervatív ellenfele, s egyiktől se várjon semmi jót. Ha megértetjük az
emberekkel, hogy semmi esetre se bízzanak azokban, akik baloldali összefogásról
papolnak, a gyakorlatban pedig a szocialisták és a liberálisok szekerét tolják.
Beismerhetnékség
Gyurcsány egyik alfőnöke, nevesincs államtitkár beismerte, hogy a fiúkat
szereti. Finom SZDSZ-es úri körökben angolul ezt úgy becézik, hogy "coming out".
Mivel "A Szabadság" ősztől újra bent lesz a parlamentben, ezúton jelzem: rendben
van, tudomásul vettem! Nem érdekel! Az azonban kifejezetten zavart, hogy a
bejelentés a miniszterelnökné asszony, az egészségügyi miniszter, meg egy csomó
főember jelenlétében történt. Kinek volt az egész műsor? Odafent nyilván tudták.
A nemzetbiztonsági kérdőívben az ilyet, mint "kompromittálásra, zsarolásra
alapot adó információt" illik bejelenteni, sőt a szeretett férfiú adatait is
megadni. Az SZDSZ-es baráti kört sem érhette meglepetés, hiszen ők olyan, mint
egy nagy család, ahol mindenki volt mindenkivel, már úgy értem, politikai
rendezvényen, és az ilyesmi feltűnik. A meglepetést nekünk, a csóróknak szánták.
Éreztük, de nem tudtuk, hogy mi hiányzik még új euró-atlanti, szoclibi
identitásunkból. Most már tudjuk. A szocliberális média ezerrel arról győzköd
bennünket, hogy az azonos neműek közötti szerelem nem betegség, nem elhajlás,
nem zavar, hanem természetes, hovatovább jó és irigylésre méltó. Kérdezhetné
valaki, hogy miért szól bele ebbe a vitába egy munkáspárti politikus. Nos, a
kérdés tényleg nem a tőkés-munkás ellentét ügye. De az is biztos, hogy amíg
azzal foglalkoznak a dolgozók, hogy az államtitkár úr homoszexuális, addig nem
billentik fenéken Gyurcsányt. Azért hagy' tegyem hozzá: szerintem a
homoszexualitás nem természetes. A szerelem végül is azt szolgálja, hogy az
emberiség szaporodjon. Az azonos neműeknél ez nem megy. Lehet, hogy nem bűn, de
biztos, hogy nem valami dicséretes dolog, ami mellé oda kellene állnia a magyar
politikai vezetésnek. Hofi Géza mondta az egyik számában: a régi rendszerben
tiltották a homoszexualitást, az új rendszerben megtűrik, nem akarom megvárni,
hogy kötelezővé tegyék. De ha már a kormánytag uraknak és hölgyeknek
beismerhetnékségjük van, miért nem kezdik így: emberek, coming out, beismerem,
loptam!
Adattisztítás
"Az egészségügyi biztosított jogviszony április 1-jén megkezdett ellenőrzése óta
500 ezer ember jogviszonya rendeződött, s már csak 600 ezer azok száma, akiknek
jogviszonya tisztázatlan." - nyilatkozta a kormányszóvivő. Jóleső érzés, hogy a
félmillióban én is benne vagyok. Tavasszal szólt ugyanis a családi orvosom, hogy
neki jelezték: baj van a biztosításommal. Neki jelezték, nem nekem, vagy a
munkáltatómnak, hanem neki. Gazdasági főnökünk mindjárt kiverte a balhét a
hatóságnál, mondván miért gondolják, hogy pont a Munkáspárt elnöke után nem
fizetünk hozzájárulást. Jól is néznék ki! Nos, egy nap folyamatos telefonálás és
politikai zavarkeltéssel való fenyegetés meghozta a hatását. Megjött nekem is a
felmentő papír. "Adattisztítás" keretében kiderült, hogy mégis csak fizettünk,
csak a mi pénzünkből fenntartott államhatalmi szerv elszabta. Se egy
bocsánatkérés, se egy elnézés, vagy legalább egy sorry, semmi. Szerintem nem az
adatokat kellene tisztítani.
