Gyurcsány Ferenc és Horn Gyula a születésnapi ünnepségen
Az MSZP mostani vezetésének óriási gyakorlata van trónfosztásból. Ki ne
emlékezne 2004 nyarára, amikor az MSZP vezetése az egyik nap letette a nagy
esküt, hogy Medgyessy Péterrel mindhalálig, de legalább is a következő
választásokig. Két napra rá viszont az egész csapat átállt Gyurcsány oldalára.
Nem is izgatna bennünket az ügy, ha az egész a szocialista-liberális család
belső ügye lett volna. De nem volt az, hiszen a Magyar Köztársaság megválasztott
miniszterelnökéről volt szó.
Medgyessy puccsszerű leváltása azt a tudatot erősítette az emberekben, hogy az
SZDSZ-nek mindent szabad, és a választók akarata, amely végül is Medgyessyt
hatalomra jutatta, senkinek sem fontos.
A mostani trónfosztás ünneplésnek indult. Horn Gyula 75 éves, ünnepeljünk hát!
Szocialista szemmel nézve volt is mit ünnepelni. 1990-ben az MSZP listán 10,89
százalékot kapott. 1994-ben 32,99 százalékot. Ebben benne volt az, hogy Horn az
első választásokar követő csalódottság után lelket vert a pártba.
Nem kevésbé volt fontos, hogy a '90-es évek elejének értelmiségi zűrzavarából
szervezett pártot kovácsolt. Jól megérezte, hogy az emberek visszavágyják a
múltat, s kádárosan rákacsintott a népre: a kenyér ugyan soha sem lesz már 3.60,
de én visszahozom nektek a jót a Kádár-rendszerből.
Horn ügyesen adta az angyalföldi srác figuráját, és a nép bevette. Akit ez sem
győzött meg, arra hatott a választások idején bekövetkezett autóbaleset, amiről
máig mindenki hallgat.
A szocialisták azért is ünnepelhetnék Horn Gyulát, hogy bevitte Magyarországot a
NATO-ba. Formálisan ez ugyan csak 1999-ben történt, de az oda vezető utat a
Horn-kormány kövezte ki. Ünnepelhetnék, de nem ünneplik, mert a NATO-babérokat
már a mostani vezérkar szereti learatni.
Emlegethetnék még azért is, hogy a magyar villamosáram-ellátást odaadta a
külföldieknek, de ez most nem túl jó dolog, mert időközben a nép is rájött a
disznóságra. Jobb eltusolni, ahogyan szokták.
A trónfosztás első trükkje az volt, hogy Gyurcsány kitüntetésre javasolta Hornt.
Tudhatták, hogy nem jön be. Ha Gyurcsány magát javasolta volna, a köztársasági
elnök aláírja, de Horn könnyű préda, minden további nélkül bele lehet rúgni.
Bele is rúgtak, annál is inkább, mivel Sólyom László tudhatta, hogy a szocik
ezért nem mennek az utcára. A trükkel ugyanis azt bizonyította a titkos
szoc-liberál agyközpont, hogy Gyulánk szalonképtelen személyiség.
Az ünneplés olyannyira komolynak indult, hogy még külföldi személyiségeket is
hívtak. Horn Gyula, az öreg róka, a minden hájjal megkent politikus nem vette
észre a csapdát. A hiúságára játszottak. Kinek ne esne jól, hogy a szülinapi
bulira eljön Genscher, egykori német külügyminiszter vagy netán maga Gorbacsov.
Mindjárt repdestek is a számok, hogy mit költöttek az ünnepségre, nyilván az
MSZP-tagok tagdíjából. Az egyszerű MSZP-tagok, akik feleségei ugyanúgy kínlódnak
a gázszámla befizetésével, mint mondjuk a mi feleségeink, nem nagyon örültek
Horn rongyrázós ünneplésének.
A trónfosztás fénypontja maga az ünnepség volt. Aki ismeri Hornt, tudja, hogy
nem kifejezetten absztinens. A tervekben nem szerepelt, hogy Horn is beszélni
fog, de akik csinálták, jól tudták, hogy pár pohár ital után, emelkedett lelki
állapotában Horn nem tud ellenállni a mikrofonnak. Kiment, beszélt, és
ország-világ előtt úgy jelent meg az egykori legenda, a mítosz, a szürke
eminenciás, mint egy gyarló ember.
Gyurcsány ráadásul - aláhúzandó a propaganda-effektust - látványosan lesegítette
az emelvényről. Horn Gyula csak önmagának tehet szemrehányást. Ha valaki ismerte
a szocialisták trükkjeit, ő ismerhette. Annak idején ugyanezzel a trükkel
engedték a halálosan beteg Kádár Jánost beszélni a Központi Bizottság ülésén.
Akik annak idején nem akadályozták meg egy beteg ember beszédét, és engedték
lejáratni Kádár Jánost, ma is itt vannak, jórészt az MSZP-ben.
Miért volt mindez? Nos, az MSZP-ben Gyurcsány abszolút hatalmat akar. Az
abszolút hatalom nem csak azt jelenti, hogy ő az MSZP elnöke és a miniszterelnök
is. Ő az MSZP ideológusa is. Hiller nem csak azért nem volt jó, mert képtelen
volt a pártot összefogni, azért sem, mert önálló elméleti gondolatai voltak, és
azokat hirdette is.
Az abszolút hatalom azt is jelenti, hogy nincs szükség szürke eminenciásokra,
tanácsadókra. Amíg vannak, nem teljes a hatalom. Horn Gyula állandóan kötekedő
modorával, ötleteivel, bekiabálásaival csak zavart okozott egy olyan pártban,
amely szembefordult saját választóival, szembefordult a tagsága zömét alkotó
idősebb és középkorú emberekkel, és leplezetlen durvasággal keresztülveri a
külföldi nagytőkések érdekeit, s úgy kormányoz, ahogyan az SZDSZ elvárja tőle.
Gyurcsány figyelmeztetésnek is szánta Horn trónfosztását: nehogy eszetekbe
jusson ellenem szövetkezni, titeket még ünnepelni se fogunk.
Az abszolút hatalom ma már azt is jelenti, hogy Gyurcsány uralkodni akar a
múlton is. Ezért kellett az MSZP tavaszi kongresszusán olyat tennie, amit senki
sem kért tőle: nyilvánosan kiátkozta Kádár Jánost. Horn Gyula is ennek a múltnak
a része volt, ennek a múltnak az értékeit idézte fel a szocialisták között.
Hangja már hamis volt, de mégis más hang volt, mint a szoc-liberális énekkaré.
Hogyan tovább? Nos, ez múlik a szocialistákon! A szocialistákat ma már nem a hit
tartja össze. A pénz, a mostani hatalmi pozíciók, a miniszteri, polgármesteri,
képviselői székek tartják össze. Na és persze a pánik, a félelem, hogy holnap
jön a Fidesz, és számukra mindennek vége. A bomlás jelei azonban már
mutatkoznak. Szili Katalin látványosan távol maradt Horn Gyula trónfosztásáról.
A pécsi szocialista polgármester nem örül annak, hogy a radar-ügyben a saját
kormánya kergette lehetetlen helyzetbe, ami a következő választásokon a székébe
fog kerülni. Mindez azonban még kevés. Valami elindult, de még nem az igazi.
