Nu, pogogyi! - a Farkas és a Nyúl sakkoznak a szovjet rajzfilmben
Közismert, hogy Kádár János péntek délutánonként moziba járt. No, nem a szó
szoros értelmében vett pesti mozik egyikébe, hanem az akkori Filmfőigazgatóság
vetítőtermébe, a Báthory utcába.
Neki is kikapcsolódás volt, de talán a felesége még jobban szerette. A pénteki
mozis délutánt Aczél Györggyel, az akkori magyar kulturális élet meghatározó
egyéniségével és feleségével töltötték.
Aczél az az érdekes szereplője volt a kádári kornak, akinek konkrét rangja a
politikai vezetésen belül gyakran változott, de a helye szinte sohasem.
Formálta, befolyásolta a magyar kulturális életet, s bizonyos mértékig Kádár
János tájékozódását és ízlését is.
Kádár János gyakran járt Moszkvában. A Lenin-hegyi villában, ahol általában
lakott, volt vetítőterem is. Hasonlóak voltak a szovjet vezetők dácsáin is,
ahova külön kérésre kivitték mindazt, amit a vezetők látni akartak, a legújabb
szovjet filmektől kezdve az amerikai westernekig. Akkoriban a külföldi utak is
hosszabbak voltak. A kongresszusok, évfordulós ünnepségek sokszor egy hétig is
eltartottak, úgyhogy esténként volt idő mozizni. A magyar vezetők között voltak
híres filmkedvelők.
Komócsin Zoltánról, a KISZ alapító vezetőjéről, az MSZMP legfelsőbb vezetésének
későbbi tagjáról, aki külügyi titkárként gyakran járt Moszkvában, az a történet
járta, hogy képes volt estétől reggelig ülni a vetítőben, és sorba végignézni az
az évi szovjet filmtermést. Abból pedig volt bőven.
Lázár György, aki 1975 és 1987 között Magyarország miniszterelnöke volt, szintén
nagyon szerette a filmeket. Marjai József miniszterelnök-helyettes vetítés
közben gyakran elaludt, majd felébredve, hangosan kérdezgette, hogy ki a
gyilkos. Lázár rászólt: Jóska, aludj inkább tovább!
Kádár János a hosszú moszkvai estéken vacsora után gyakran beült a vetítőterem
kényelmes, süppedős díványára és elkezdődött a vetítés. A delegáció és a kíséret
is vele tarthatott, de arról nem nyitottak vitát, hogy milyen film lesz. A
szovjet házigazdák mindig ajánlottak valamilyen komolyabb filmet is.
Kádár nem nagyon szerette ezeket, de nem a komolyságuk, hanem a hosszúságuk
miatt. Egy rövid filmet mindig abba lehet hagyni, a hosszút meg végig kell
nézni. Meg aztán fordítani sem kell - kommentálta a döntését. Hűséges kísérője,
Nádja azért rábeszélte néha egy-egy sikerfilmre.
A Sztálinról szóló filmet, ráadásul grúz filmet, vagy az Andrej Rubljovról szóló
filmet udvariasan végigkínlódta, de újabb filmkalandra csak hónapok múlva
lehetett rábírni.
Kádár igazából a rajzfilmeket szerette. A sporthíradó is lekötötte, a szovjet
társadalom butaságait leleplező szatirikus filmek is elmentek, de az igazi
kikapcsolódás a Nu, pogogyi! -sorozat volt.
A Farkas és Nyúl története lekötötte és szórakoztatta. A Farkas mindig ki akart
tolni a Nyúllal, de végül mindig a Farkas járt pórul. A film alkotója
Vjacseszlav Kotonocskin volt, aki olyan Farkast alkotott, akivel a szívünk
mélyén rokonszenveztünk is. A Nyúlnak szurkoltunk, de túl eminensnek is éreztük.
Kádár jót kacagott a Farkason, akinek a szájába robbanó végű cigarettát adott a
Nyúl. Várta, hogy mit lép a Nyúl a fennhéjázó Farkas sakkhúzására.
Ilyenkor elfelejtette a másnapi tárgyalásokat Brezsnyevvel vagy Gorbacsovval,
nem volt vele sem 1956, sem Nagy Imre nyomasztó emléke.
A Farkas volt vele és a Nyúl. Ő pedig nevetett, ahogy talán sohasem máskor, és
úgy örült a Nyúl győzelmének, ahogyan csak a gyerekek és az igaz emberek tudnak
örülni.
