Hol a baloldal? Teszik fel sokan és egyre többen a kérdést mostanában.
Történelmileg a baloldal és annak mozgalmai, pártjai a polgári társadalom, a
kapitalizmus létrejöttével egyidőben jöttek létre.
Kezdetben ösztönösen, később tudatosan, szervezetten léptek fel a munkavállalók,
a kizsákmányoltak oldalán. Gyakorlatilag a kapitalizmus megteremtette a saját
ellenzékét, a munkásmozgalmat, melynek két fő irányzata alakult ki az évszázadok
folyamán, a szociáldemokrata és a kommunista irányzat.
A munkásmozgalom elméleti alapjait, ideológiáját Marx és Engels fektették le,
amelyről napjainkban nálunk nem illendő beszélni, így hát én sem teszem, és nem
is vagyok rá kellőképpen felkészülve.
Annyit azonban tudok, hogy az a társadalom, amelybe 1990. után belecseppentünk,
minden cáfolat ellenére úgy működik, ahogy a fent említett két úriember 150
évvel ezelőtt papírra fektette.
Azt is tudom, hogy saját hazájában, Németországban a közvélemény-kutatások
szerint Marx a 4. legnépszerűbb történelmi személyiség.
A szociáldemokraták a 19. század végétől folyamatos eltávolodtak a marxizmustól
és egyre inkább hajlottak az opportonizmus, a reformizmus felé.
Mint tudjuk, nálunk 1989-ben az egykori MSZMP utolsó kongreszszusán jött létre
az MSZP, amely szociáldemokrata pártként deklarálta önmagát, és szakított a
marxizmussal is.
Az évek folyamán a magyar szociáldemokraták egyre távolabb kerültek a
hagyományos baloldali értékektől. A párt legutóbbi kongresszusán az új pártelnök
világossá tette, hogy szakítani akar a hagyományos baloldali politizálással, és
a jövőben „új baloldali„ politizálás mellett kötelezi el magát.
Gondolom, hogy az új irányzat az angol Munkáspárt, a Tony Blair-féle irányzatot
jelenti.
A nagytőkés pártelnök megválasztásával az is világossá vált, hogy a tőke maga
alá gyűrte, bekebelezte a szocialista pártot. A jövőben minden úgy történik,
ahogy a tőke elvárja.
A magyar baloldal kizárólagos képviselőjének deklarált Szocialista Párt egyre
kevésbé tekinthető baloldali pártnak, sokkal inkább egy liberális globalista
reformpárt.
Ezek után nem lehet vitás, hogy abban a pártban, ahol a nagytőkéjé a vezető
szerep, nem lehet érdekazonosságot teremteni a rendszerváltás vesztesei, a
munkások, a kisemberek és a tőke érdekei között. Ami történt az felér egy
árulással.
Nagy Sándor (Ez cikk a Viharsarki Munkáshiradó című újságban jelent meg)
