A Magyar Köztársaságnak sem a jogrendje, sem a biróságok jogszolgáltató
gyakorlata nem teszi lehetővé a bizonyított bűncselekmények, munkahelyi fegyelmi
vétségek sundám bundám elfülelését; jelesül, hogy a bűncselekmények és fegyelmi
vétségek elkövetői részére nem alkalmazható diszpenzáció a jogszabályok alól.
Hiszen a szankcionáló jogszabály vonatkozó elméleti passzusa az alábbi
jogpolitikai elv érvényesülésének igényét fogalmazza meg ezzel kapcsolatban:
"Egyetlen elkövető se kerülje el a felelősségre vonást, de egyetlen vétlen
állampolgár se bűnhődjék".
Ez az irányelv - lett légyen bármennyire nyilvánvaló - alkalmasint csorbát
szenved a gyakorlatban. Bár csak szórványosan tapasztalható jelenségről van szó,
morális, politikai kártétele fölbecsülhetetlen. Hiszen a törvény előtti
egyenlőség egyetemes érvényére vet árnyékot, s mellette ellentmond a társadalom
igazságérzetének.
Miféle anomáliáról van szó ?
Bizonyos jogsértő cselekmények megítélésének, mérlegelésének, minősítésének
tisztségtől, munkaköri beosztástól való függővé tételéről.
Számos olyan ügyet ismertem, mely megítélésénél nem a megvalósult cselekmény
(sikkasztás, hűtlen vagy hanyag kezelés, csalás, korrupció stb.) társadalomra
veszélyessége, nem is a normatívák diktálta alkalmazhatóság súlya volt mérvadó a
cselekményt elbírálók döntéseinél, hanem a gyanúsított vagy megvádolt személy
sarzsija, társadalmi tisztsége, politikai statusa. De tapasztaltam olyat is,
hogy bizonyos partikuláris politikai szempontok, pártérdekek korlátozták az ügy
tárgyilagos feltárását és lefolytatását.
Bizonyára mások számára sem ismeretlen a felelősségre vonás elodázásának az a
sajátos esete, amikor szankciót mellőző alternatív választási lehetőséget
ajánlanak fel az elkövetőnek. Lényege: a vétkes személy munkakörből történő
leváltása, eltávolítása önkéntesség látszatával az alábbi -- régóta ismert és
alkalmazott -- sztereotip szöveg kíséretében: "Vagy megírja a lemondását
(kilépését) önszántából, következmények nélkül, vagy fegyelmi, esetleg
büntetőeljárás kezdeményezésével és lefolytatásával kényszerül ugyanerre.
Nyilván, a nem lebecsülendő joghátrány kíséretében".
S mit tesz az így megszorított személy? Nyilván a számára előnyösebbnek vélt
megoldást választja többnyire. Lemond a tisztéről, kilép a munkahelyéről;
következményeként pedig elkerüli a joghátránnyal fenyegető procedúrát.
Az efféle megoldásokat korábbi érdemekre, huzavonák mellőzésének szándékával,
humanitárius megfontolásokra hivatkozva szokták leginkább alkalmazni.
E különös gyakorlat potenciális ártalmait leginkább abban látom, hogy a
tisztségre, munkaköri beosztás ellátására méltatlanná vált állampolgárok
elkerülik a büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségre vonást. Mivel cselekményük
jobbára anonim marad, hasonló munkakörbe, tisztségbe kerülvén háborítatlanul
folytathatják korábbi üzelmeiket.
