A kínai KP 2. kongresszusa A polgári forradalom programja

Külföld

Chen Duxiu, a Kínai Kommunista Párt első vezetője

A Kínai Kommunista Párt 1921-es 1. kongresszusa azzal vonult be a munkásmozgalom történetébe, hogy létrehozta a későbbi 70 millióssá növő Kínai Kommunista Pártot.

Az első kongresszus lényegében a szocialista forradalom, azaz a kapitalizmus azonnali megdöntésének feladatát tűzte ki. 1920-ra azonban megváltoztak a nemzetközi körülmények. Lenin vezetésével az új szovjet rendszer leverte ugyan a belső ellenforradalmat és megnyerte a polgárháborút, de az 1920-21-es szovjet-lengyel háborút Szovjet-Oroszország már nem volt képes megnyerni. Tuhacsevszkij csapatai visszavonulnak Varsó alól, ami azt is jelenti, hogy a világforradalom nagy eszméje, amely 1917 óta lelkesítette a munkásmozgalmat, egy időre lekerült a napirendről.

A kapitalizmus konszolidálódott, aminek jó példája volt az is, ahogyan Magyarországon elkezdődött Horthy-rendszer megszilárdulása.

Lenin a Komintern 1920-as kongresszusán meggyőzte a pártok képviselőit, hogy a keleti országok számára ilyen helyzetben nem a szocializmus megteremtése a feladat, hanem a nemzeti felszabadító, antikolonialista, antifeudális forradalom, tehát lényegében a polgári demokratikus forradalom. Ez a felfogás új szövetségi politikát, új módszereket követelt.

A kínai párt 2. kongresszusa 1922. július 16-23 között ülésezett, mintegy egy esztendővel az alapító kongresszus után. A színhelye ugyancsak Sanghaj volt. Egy év alatt némileg emelkedett a párt taglétszáma, 50 főről 195 főre. Képviseletükben 12 küldött döntött a párt előtt álló feladatokról.

A Kínai Kommunista Párt emblémája

A kongresszus megváltoztatta a párt eddigi politikáját és kimondta, hogy a kínai forradalom demokratikus forradalom, amely az imperializmus és a feudalizmus ellen irányul. E forradalom fő mozgató erői a proletáriátus, a parasztság és a kispolgárság. A kongresszus elfogadta a párt minimum és maximum programját.

A minimális program előirányozta a belső rend helyreállítását, a helyi hatalmasságok uralmának megtörését, Kína függetlenségének megvédését az imperialista beavatkozással szemben.

A maximális program a hosszú távú célokat fogalmazta meg: a munkásság és a parasztság hatalmának megteremtése, a magántulajdon felszámolása.

A modern Kína történetében ez a kongresszus fogalmazta meg először az antiimperialista és antifeudalista demokratikus egységfront programját. Az új szervezeti szabályzat lényegében egy lenini típusú fegyelmezett kommunista párt alapjait rakta le. A kongresszus döntött arról is, hogy belép az 1919-ben létrejött és Moszkvában székelő Kommunista Internacionáléba.

A párt első számú vezetője továbbra is Chen Duxiu (1879-1942) lett. Ezen a kongresszuson került a párt vezetésébe a legendás Cai Hesen (1895-1931), aki Mao közvetlen harcostársa, a párt egyik vezető ideológusa lett.

Cai Hesen - hasonlóan sok más kínai forradalmárhoz Franciaországban tanult, és itt lett, előbb az ifjúsági szervezet, majd a párt tagja. Cai Hesen a kínai kommunista mozgalom mártírja. 1931-ben 36 éves korában a nacionalisták megölték.