54 esztendeje annak, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság győzelmet
aratott a koreai háborúban.
A fiatal észak-koreai nép természetesen nem egyedül küzdött. A háborúban maga
mellett tudta a Szovjetunió és Kína népét, és fegyveres erejét. A három ország
élén a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségei álltak.
A Szovjetunió vezetője akkoriban Joszif Sztálin volt, Kínát Mao Zedong (régi
írásmód szerint Mao Cetung), a Koreai NDK-t pedig Kim Il Sung (régi írásmód
szerint Kim Irszen) vezette.
A második világháború megváltoztatta a világ térképét. A Szovjetunió győztesen
került ki a háborúból, létrejöttek a kelet-európai szocialista országok 1945-48
között, és a szocialista Kína is 1949-ben. A tőkés világ erői nem nyugodtak bele
a pozícióik elvesztésébe.
Az Egyesült Államok nem mert kirobbantani egy újabb világháborút, de elindította
a hidegháborút, amely során a világ többször is eljutott a világháború szélére.
A tőkés erők Koreát szemelték ki a világméretű revánsuk első színhelyéül.
Az Egyesült Államok ekkor próbálta ki először, hogy miként lehet olyan
határozatot keresztül erőltetni az ENSZ gépezetén, amely elítéli az USA-nak nem
tetsző országokat, sőt jogot ad nekik az agresszióra. Az USA ENSZ zászló alatt
vitt a koreai háborúba több, mint 1 millió katonát.
Az USA ekkor próbálta ki a koalíciós hadviselés módját is, amikor ő adta a
csapatok és a technika zömét, de katonai erővel más szövetségesek is résztvettek,
még görögök, törökök, ausztrálok is.
A KNDK oldalán küzdő szövetséges erők létszáma is meghaladta az 1 milliót. Ebben
a háborúban Kim Il Sung ismét megmutatta szervezői, államférfiúi és hadvezéri
képességeit. Abban a KNDK-ban, amely éppen csak megszabadult a japán
gyarmatosítástól, és iszonyatos nyomort örökölt, megszervezte a koreai
néphadsereget, mintegy 223 ezer emberrel, 12 hadosztállyal, megoldotta a
hadsereg anyagi-technikai ellátását, és a szövetséges kínai és szovjet erőkkel
való együttműködését.
Peng Dehuai és Kim Il Sung 1950-ben
A háborúban a legnagyobb erővel Kína vett részt. A 750-800 ezer főt számláló
önkéntes kontingens parancsnoka a legendás Peng Dehuai, az egyik legképzettebb
katonai vezető volt. Kína ezekben a napokban ünnepli a kínai hadsereg
megalapításának 80. évfordulóját, és az évforduló kapcsán nyilvánosságra hozott
friss dokumentumokból kiderül, hogy 1949-től napjainkig a kínai hadsereg 300
ezer katonát vesztett el, ebből több, mint 140-170 ezer főt a koreai háborúban.
Ekkor halt hősi halált Mao Anying is, Mao elnök idősebb fia, aki Peng Dehuai
stábjánál szolgált tolmácsként.
A koreai háborúban Magyarország harcoló félként nem vett részt. Ugyanakkor
magyar orvosok kivették részüket a koreai hadsereg egészségügyi ellátásának
megszervezésében és működtetésében. Az akupunktúra egyébként éppen azon magyar
orvosoknak köszönhetően terjedt el Magyarországon, akik ezt a háború idején
megismerték koreai földön. A magyar nép az 50-es években számtalan példáját adta
a szolidaritásnak.
Koreai gyerekeket fogadtak Magyarországon, a munkahelyeken szolidaritási
bélyeggel fizették be az emberek azt az összeget, amelyet a koreai népnek
szántak. A koreai háborúban aratott győzelem a koreai nép és a többi szocialista
ország közös győzelme volt.
******** Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke az évforduló alkalmából levélben
köszöntötte Kim Jong Ilt, a Koreai Munkapárt főtitkárát, a Koreai Népi
Demokratikus Köztársaság Honvédelmi Bizottsága elnökét, a Fegyveres Erők
Főparancsnokát.
