Gerő András liberális történész "Kreatív követelés" címen cikket tett közzé a
Népszabadságban (június 30.), melyben azt állítja, hogy a társadalmi forma
megválasztása pusztán emberi akarat kérdése. A szerző szerint olyan rendszert
hozhatunk létre, ami XXI. századi ízlésünknek a legjobban megfelel.
E sorok írója nem hisz abban, hogy válogathatunk a társadalmi
berendezkedésekben. Igaz, az imperializmus még hordoz magában annyi tartalékot,
hogy - ki tudja meddig - fennmaradhasson, de sem a klasszikus tőkés formációk,
sem a neokapitalizmus haszonélvezői nem dönthetik el, milyen legyen rendszerük
felépítése.
Gerő írja: "az elmúlt l7 évben jószerivel semmifajta vízió nem fogalmazódott meg
a tekintetben, hogy az új magyar demokratikus politika … milyen társadalomban
érdekelt, milyen társadalmat akar". Kétlem, hogy ez egyszerűen akarat kérdése
lenne. A globalizáció, vagy a szocializmus nem egyszerűen az emberi szándék
függvénye, hanem a termelőerők fejlettségi szintjének "terméke".
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az embernek rá kell magát bíznia a
spontaneitásra, a piaci mechanizmusokra, de "szabad akarata" meghatározott a
társadalmi törvények közegében. Vagyis társadalmunkat nem lehet tetszés szerint
felforgatni, alakítgatni. Megnyergelhetjük az emberi közösségek objektív
törvényeit, alkalmazkodhatunk a körülményekhez, de megbosszulja magát, ha azokon
erőszakot követünk el. Marx mindenkit megelőzve írta: "…Életük társadalmi
termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független
viszonyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelőerőik
meghatározott fejlődési fokának felel meg…Az anyagi élet termelési módja szabja
meg a társadalmi, politikai és szellemi folyamatot…Nem az emberek tudata az,
amely létüket, hanem megfordítva társadalmi létük az, amely tudatokat
meghatározza…
Ezért az emberiség mindig csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyeket meg is
tud oldani…". Úgy tűnik Gerő András filozófiai értelemben idealista, mert
szerinte a racionális felismerés a lét alfája és omegája. Nála az alapkérdés:
"Milyen társadalomban akarunk élni, és milyen válaszokat találunk a minket érő
civilizációs kihívásokra?"
A történész voluntarizmusa abban is kifejezésre jut, hogy statikusan kezeli a
tőkés alakzatot. Úgy gondolja, az egy öntörvényű totalitás, amely zárt mind a
feudális múlt, mind a szocialista jövő felé: nincs folytatása, alternatívája,
tehát örökkévaló, önmagát gerjesztő, regeneráló, konzerváló formáció.
A fejlődés menetéből - mint polgár - természetesen kiiktatja a marxi
forradalomelméletet: "hiszek abban, hogy a demokrácia nem alternatív…
Felvilágosult demokráciát akarok." Ezt tekinti a történelem csúcsának, amely nem
vezet a szocializmushoz, csupán minőségileg tökéletesedik. Mi valljuk, a polgári
demokrácia ellenlábasa a szocialista demokrácia. Megítélése szerint minden
változás csak a kapitalizmus keretei között realizálódik, mert nála a marxizmus,
a kommunista vízió utópia. Úgy gondolja, dédelgetett társadalmának fennmaradását
a szüntelen "karbantartás", finomítás biztosítja.
Tanult barátom szerint a stabilitás, nem más, mint a társadalom egyensúlyi
állapotának szüntelen tökéletesítése - reformok útján. Ám a reformok, a
revolúció a forradalmat készíti elő. Nem kapunk választ arra, milyen viszony van
a termelőerők és termelési viszonyok között? E kérdésre csak a marxisták
adhatnak tudományos magyarázatot: "Fejlődésük bizonyos fokán a társadalom anyagi
termelő erői ellentmondásba jutnak a meglévő termelési viszonyokkal… Ekkor
társadalmi forradalom korszaka következik be…" (Marx szavai ezek).
A revolúció - békés, vagy fegyveres formájától függetlenül - a társadalom
szerves részét képező, a fejlődést biztosító "erőszakos" beavatkozás. A
polgárság aulikus "tudósai" erre rettegve gondolnak, és azt remélik, ha
ördögűzést folytatnak, elkerülhetik a "katasztrófát". Ami a burzsoázia és
kiszolgálói számára a világvége, az a proletáriátusnak az önfelszabadítás.
Az apologetikus burzsoá elméletek szaporodása azt célozza, miként lehetne
elködösíteni a kapitalizmus kivédhetetlen távlatait, s elkerülni a szocialista
forradalmat.
