Mikor először megláttam és felülhettem rá, nagyon örültem és büszke is
voltam, hogy fejlődik az ország, tartunk valamerre. Aztán, minél többet utaztam
vele, annál jobban elkeseredtem.
Először azért, mert nem jár, csak olyankor, amikor már majdnem elkések, ha azzal
megyek. Tehát, amikor már a tanulók és dolgozni járók zöme elment egy korábbi,
régi, koszos, füstös, zakatoló vonattal.
Második csalódásom az volt, hogy ezt a vonatot azért állították csak csatasorba,
hogy a melósnak be legyen fogva a szája. Egyrészt azért, mert így lehet
hivatkozni a viteldíjak drágulására. Habár a tömegek, akik a nagy bevételt
csorgatják a MÁV kasszájába, nem utazhatnak ezeken a vonatokon, mert akkor
elkésnek a melóhelyről.
Ezek a vonatok a hivatali dolgozók, köztisztviselők munkaidejéhez van igazítva.
A másik, amivel csendre intik a melóst, az a mérhetetlen csendes üzemmód, ahogy
ez a vonat halad. Annyira csendes, hogy a vonat egyik végében csörög egy
telefon, vagy valaki beszélget, hallja mindenki. Tehát ez annyira csendes, hogy
elmaradnak a reggeli beszélgetések, „vitafórumok“, amik a másikon megszokottak.
Itt nem meri senki se szidni a rendszert, vagy a politikusokat.
Nincsenek kártyapartik, és nincs az az oldott hangulat, mint a másikon.
Ilyenkor, mikor ezzel utazok, az jut eszembe, hogy olyan vagyok, mint egy droid,
robot, aki éjszakai pihenőhelyéről igyekszik csendre intve a napi feladatvégzés
helyére. A hatalmas kapitalista kizsákmányoló termelőgépezetbe már itt
bekapcsolódik az ember, mint egy futószalagon dolgozó robot.
A vonaton van mozgáskorlátozottak kerekesszékének beemelésére alkalmas eszköz.
Ami nagyon jó dolog. Ezen emberek nincsenek kirekesztve a tömegközlekedésből.
Legalábbis ezen a vonaton. Azt, hogy hogyan jutnak ide, nem tudom. A
vasútállomások zöme nem közelíthető meg kerekesszékkel. Ha a kiindulási pontot
veszem alapul, a Déli pályaudvart, akkor nem tudom, hogy lehet odajutni.
Metróval nem, az biztos. Mivel a metrókat nem lehet megközelíteni
kerekesszékkel. De ez így van a buszok zömével. Na de tegyük fel, hogy valaki
kijut kerekesszékével a Délibe.
Dokkol a vonatra. Viszont, ha valahova megérkezik, hogyan tovább? A
vasútállomásokon olyan a gyalogos közlekedési lehetőség, hogy minap egy erejében
teljes fiatalember is akkorát esett előttem, hogy azt hittem, a feje tört be. És
miért? Azért, mert a járdából hiányzott egy kevés, valaki nem fejezte be a most
épülő állomás térburkoló kövezését. Hozzáteszem, csak minket, magyarokat lehet
lenyűgözni ezzel a vonattal, mivel csóróként keveset járunk Nyugatra, így nem
tudhatunk arról se, hogy ilyen vonat ott már 20 éve jár.
